Kb. fél évig jártam egy fiúval. Most szakított velem, mert nem volt szerelmes. Én még sosem voltam szerelmes, s ebben az esetben sem tudtam eldönteni, mi a helyzet.
A szakítás nem ért váratlanul. (Néhány hónapja felmerült bennem, hogy én szakítok, mert nem vagyok szerelmes, de inkább kivártam, mert nem voltam biztos ebben a szerelem-dologban.Később úgy éreztem, kezdek szerelmes lenni- pl. sokszor elmerengtem napközben, ha eszembe jutott ez a fiú, ilyesmi. De tartok tőle, hogy csak beleringattam magam a szerelembe, mint Bovaryné. Különben van ilyen egyáltalán: valaki beleringatja magát a szerelembe?) Néhány napig levert voltam, de magam is meglepődtem, hogy milyen jól viselem. Igaz, amikor egyik este színházban voltam, ahol a szerelemről volt szó, akkor majdnem sírtam.
Valójában arra volnék kíváncsi, honnan tudja az ember, hogy szerelmes. Mert jelen esetben nekem nagyon jól jönne, ha arra a következtetésre juthatnék, hogy nem voltam szerelmes ebbe a fiúba(így nem tűnnék a magam szemében sem lúzernek), de becsapni sem akarom magam. Furcsa, hogy nem annyira visel meg a szakítás. Ugyanakkor tartok attól, hogy ez csak a vihar előtti csend(1 hete szakítottunk), s majd váratlanul lecsap rám a letargia. Az, hogy nem visel meg, nem azt jelenti, hogy ne erre gondolnék állandóan. Folyton rá gondolok, fantáziálok arról, hogy összefutunk valahol véletlenül, s persze én nagyon szép leszek és vidám, ő pedig jól megbánja, hogy dobott:) Ez, azt hiszem, érthető ábrándkép részemről.
Titokban arra is számítok, hogy felkeres, hogy kezdjük újra. Ennek nem lenne sok teteje, hiszen elég langyos volt eleve a kapcsolatunk, azt felmelegíteni nem lenne egyszerű...
Nem tudom eldönteni, hogy ő hiányzik-e vagy a tudat, hogy van valaki, akihez tartozom. Az ő ölelése hiányzik-e vagy az ölelés maga?
Kérem, ne írja azt, hogy az érzéseim úgyis megsúgják, mi is a valóság! Mert épp ez a gondom, hogy nem tudom eldönteni. Persze vicces, hogy mással akarom eldöntetni ezt az egészet...
Még szeretném megtudni, mennyibe kerül egy ülés Önnél. Nem tudom, mire is lenne szükségem(nem csak e konkrét eset-szakítás-kapcsán, hanem úgy egyáltalán), de már régóta gondolkodom azon, hogy pszichológussal beszélgessek magamról. A személyes kapcsolat felvételére ugyan más e-mailcímet adott meg,de gondoltam nem levelezem kétfelé.
Elég hosszú lett a levél, köszönöm a türelmét hozzá!
Kedves Levélíró!
Arról ír, azon töpreng, honnan tudhatja az ember, szerelmes-e, és szeretne rájönni, a volt társába szerelmes volt-e. Mint írja, ennek azért van jelentősége, mert akkor megtudná, mekkora a veszteség.
Az a fantázia, hogy megkeresi a volt párja, találkoznak valahol, és annyira szép lesz, hogy ő megbánja döntését az én értelmezésemben elsősorban nem a szerelemről szól, hanem a sérült önbecsülés helyreállításáról. Egy szakítást általában úgy élünk meg: valaki nemet mondott ránk, elutasított minket, nem voltunk neki elég jók.
Holott a valóság az, mindenki egy csomó rejtett, nem tudatos elképzeléssel és elvárással megy bele egy kapcsolatba, és nem feltétlenül a másik fél hibája, hogy nem felel meg ezeknek az igényeknek. (Ezt könnyű mondani, nehezebb komolyan venni - főleg ilyenkor.)
Mikor azt kérdezi, szerelmes volt-e, azt úgy fordítanám át: vajon megfelelt-e ez a fiú a szükségleteinek, annak, amit egy párkapcsolattól vár? Vajon kit, milyen embert keres? Mivel nem ismerem, természetesen erre nem tudok felelni, de abból kiindulva, hogy langyosnak találta kapcsolatukat, és már maga is gondolkodott a szakításon, azt gondolom, nem pont ezt. Érthető, hogy megérintette a színdarab, mivel a veszteségérzése valós, hiszen remélte, hogy jól fog működni a kapcsolat, és ebben csalódnia kellett.
Honnan tudhatja az ember, hogy szerelmes-e? Nehéz erre válaszolni, mivel tapasztalatom szerint mindenki mást ért szerelem alatt. Van, aki a komoly, megalapozott kötődést, van, aki egyfajta heves rajongást, és még sorolhatnám a változatokat. Ezért én amondó vagyok, előremutatóbb úgy feltenni a kérdést: elég jó-e nekem az a kapcsolat, amiben vagyok? A benne levő hiányokat (mert az minden kapcsolatban van) elfogadom-e őszintén, vagy titkon neheztelek miattuk? Megvalósul-e, amit egy kapcsolattól várok?
B.K.
