Kérdezz - felelek

A segítségét szeretném kérni egy aprócska dologban. A kislányom ma nagyon rossz volt, és azt mondtam neki, hogy beszélek a Mikulással, hogy ne hozzon neki semmit, amiért olyan csúnyán viselkedett. Előtte mindig a Mikulásról beszél, rajzolt neki, borítékba tette, és bedobta a postaládába. Ma este is olyan aranyosan pucolta ki a csizmáját, hogy a Mikulás ajándékot hoz neki. Ha most odaadom neki az ajándékát, akkor nem fog adni a szavamra, mert úgy gondolja, hogy anya csak a levegőbe beszél, úgyis kaptam ajándékot. Ha nem adom oda neki, csak virgácsot kap, akkor meg az rögzül benne, hogy ő rossz gyerek. Melyikkel ártok kevesebbet? Kérem a mikulásnapra való tekintettel, kaphatnék extra gyors választ? Válaszát előre is köszönöm.

A kálváriám régre nyúlik vissza, mégis az utóbbi időben kezdem azt érezni, hogy megőrülök. Kezdem az elején. Vidéki srácként végre a fővárosba költözhettem főiskolásként. Ebben az volt legjobb, hogy apám végre nem szabott nekem meg semmit, önálló voltam, hétvégente hazajártam, akkor meghallgattam a szokásos vérszívását, majd visszautaztam.

Annyit kell még rólam tudni, hogy küzdősportra jártam, továbbá heti ötször edzőterembe. Ezt azért írtam le, mert a későbbiekhez szükséges.

17 éves vagyok, és úgy érzem, hogy vonzódok a nőkhöz. Sajnos mostanában elég divatossá vált a leszbikusság, de mióta az eszemet tudom, mindig is vonzódtam a Nőkhöz. Már nagyon sokat olvastam erről a beállítottságról, és hogy mi lehet a háttere, vagy hogy egyáltalán hogy alakul ki... kb. 4-5 éve döbbentem rá, h tényleg érdekelnek a nők..de miért van az, hogy csak az idősebbek..? (ez alatt nem a 20 évesek értem, hanem a 30+... ) és nagyon szeretném megtudni, hogy miért van ez.. volt már barátom is.. de nem érdekeltek. Nővel is volt már szexuális kapcsolatom.  Addig csak azt hittem, h kíváncsiság, de nagyon úgy tűnik, hogy nem, és nem nagyon tudok én sem eligazodni ezen, mert akárhány leszbikussal beszéltem, és elmeséltem neki, h én inkább az idősebb nőkhöz vonzódok, egy olyan Leszbikus nővel sem beszéltem, aki ugyan így lenne vele... Nekem inkább a nőiesebb nők tetszenek, és idősebbek.. a velem egykorúak nemigazán.. 

Fiatal, 20 éves, kitartó, életerős, vidám egyetemista lány voltam májusig. Édesapámmal sosem volt közeli kapcsolatom, egy link embernek tartom. Négyszer volt házas, három gyereke van három nőtől, és adósságspirálba került a saját hibájából. Párommal élek, és mivel még nappali tagozaton tanulok, jár édesapámtól a gyerektartás részemre. Mivel nappali tagozaton járok, nem tudok munkát vállalni, mert az a tanulás, vagy az alvás rovására menne. Májusban azonban felhívott magához, közölte, hogy ,,húzzak dolgozni", és hogy ,,ne élősködjek", mert ,,ő már tizenöt évesen dolgozott, és hazaadta a pénzt a szüleinek". Egyébként is, szerinte csak ,,koptatom a fenekem az iskolapadban", és ,,ne élősködjek rajta", úgyis ,,csak kiadással járok". Ennél persze csúnyábbakat is mondott, csak nem írom le, mert a nyomdafesték és az illem nem tűrné ezeket a szavakat és mondatokat... Üvöltött velem, csapkodott, attól tartottam, nekem esik, remegett az idegességtől végül pedig bevágta az orrom előtt az ajtót, mikor próbáltam elmenekülni. Megjegyzem, már mikor megérkeztem hozzá, láttam, hogy itt lesz valami. Nem szóltam semmit, nem tettem megjegyzést, ami miatt kiakadhatott volna. 

Rettenetesen fájtak a szavai, főleg, hogy mindig nagyon jól tanultam, különórákra jártam kiskoromban, rengeteg versenyen vettem részt, sportoltam, tanultam, tettem a dolgom. Ő azonban nem volt kíváncsi rám, nem vette igénybe a hétvégi láthatásokat, nem hívott, nem látogatott meg szinte sosem. Később igyekeztem szorosabbra fűzni a viszont vele, ám mikor találkoztunk, az lett a vége, hogy kipanaszkodta magát, és hazament, egyáltalán nem érdekeltem. 

A fent említett kiborulása után én nem kerestem őt, ő ugyan hívott rá néhány hétre, de képtelen voltam felvenni. Szeptemberben kezdődtek a rosszulléteim. Mindentől hányingerem volt, gyűlöltem a szagokat, képtelen voltam főzni, vagy enni, minden keserves volt.(Megjegyzem, nem vagyok várandós.) Öklendeztem az aluljáróban, nemcsak a hajléktalanok, hanem a pékáruk szagától is. Éjszakánként minimum fél órába telik, míg sikerül elaludnom. Nagyon sokat sírtam, iszonyúan megbántott, hiszen én mindig küzdöttem a szeretetéért, erre kiderül (nyíltan kimondta), hogy én csak egy kolonc vagyok számára. Ha meglátom, hogy hív, ismét gyomorgörcsöm van... Egy ideig utalta a számlámra a pénzt, ám mikor a testvéremmel megüzente, hogy az e havi gyerektartást csak akkor kapom meg, ha felmegyek hozzá, szinte pánikrohamot kaptam. Sírtam, alig kaptam levegőt, majdnem hánytam. Lehet, hogy ennyire félek tőle? Vagy ennyire nem tudom megemészteni, hogy nem szeret? Ennyire meggyűlöltem? Mit tehetnék?

Köszönettel: 

A ,,koloncgyerek"

34-éves vagyok, házas. Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy 15 éve körülmetéltek és mivel nincs meg a fitymám, ami védené a makkot, így érzéketlené vált a hímvesszőm. Vagyis nem teljesen, de nehezebb a dolog. Nem érzem úgy a hüvelyt, mikor szexelünk és így zavarni szokott és el száll a merevedés. A maszturbálásnál nem szokott gondot okozni, mert akkor én ott úgy fogom ahogy pont jó, és olyan erősen ahogy nekem izgató. De azért az sem olyan mint rég. De maga a szex az nem az igazi. És ezt a párom is észre vette (mivel lelelankadt) és ekkor meg még jobban bepánikolok, hogy ő mire gondol, hogy biztos, hogy arra hogy nem kívánom őt és stb. És ezt látom is rajta, hogy rossz neki. és ilyenkor már újra sem éled a merevedés. Szóval az ilyen problémára van megoldás? Van valami lehetőség ami javít rajta és nem gyógyszer aminek egyéb mellékhatásai vannak? Vagy bármi. Segítségét előre is köszönöm!

További szép napot!

Üdvözlettel

A.

27 éves 2 gyerekes anyuka vagyok, a férjemmel 11 éve vagyunk együtt. nem szeretek vele lenni minden idegesít benne még az is ahogy ennyi évután még mindig kedveskedni akar de még mindig nem tudja hogy mi az amit szeretek semmilyen téren. már éltünk külön is de akkor pedig nagyon hiányzott.

Igazából nem is tudom hogy miért irtam önnek, talán csak azért hogy valakinek elmondhassam ezt.

köszönöm.

Egy orvos válaszol rovatban Pszichológust javasoltak. Fura, vagy lehet hogy nevetséges problémával fordulok önhöz.

Igazság szerint nem is tudom, hogy kihez fordulhatnék.

A problémám az, hogy túl nagy a szexuális étvágyam, illetve nem az a baj, hogy sokszor szeretném, hanem hogy szinte minden nővel szeretnék, akivel találkozom. Mivel feleségem van, ez nem jöhet szóba.

Tavasszal volt egy un. magas kasztrációm, egyik herét eltávolították,hererák miatt, akkor szóba került, hogy mindkét here eltávolításakor a vágy elmúlik. Ezen gondolkodom,hogy ezt kellene tenni. Hülyeség?

Elnézést az őszinte, szókimondó levélért.