Kérdezz - felelek

A kálváriám régre nyúlik vissza, mégis az utóbbi időben kezdem azt érezni, hogy megőrülök. Kezdem az elején. Vidéki srácként végre a fővárosba költözhettem főiskolásként. Ebben az volt legjobb, hogy apám végre nem szabott nekem meg semmit, önálló voltam, hétvégente hazajártam, akkor meghallgattam a szokásos vérszívását, majd visszautaztam.

Annyit kell még rólam tudni, hogy küzdősportra jártam, továbbá heti ötször edzőterembe. Ezt azért írtam le, mert a későbbiekhez szükséges.

Ahhoz, hogy érthető legyen kis előzményt kell írnom. Egy csapat tagja vagyok akikkel nyaranta eljárunk együtt sátorozni. Itt ismertem meg jó pár éve egy fiút akivel összejöttünk és másfél évig voltunk együtt. Ennek már 4 éve, ő nem jött többet sátorozni, én viszont továbbra is minden évben jártam. Ez eddig mind szép és jó, de idén kijelentette, hogy ő is szeretne jönni. Persze a társaság többi tagja megkérdezte tőlem, hogy zavar e? De mit mondhattam volna? Mindenképpen kellemetlenül jövök ki a helyzetből.

Őszintén 2 okból nem akarom, hogy ott legyen. Ő volt az első és igazából az egyetlen barátom, voltak mások de egyik se jött komolyan össze csak ilyen 1-1 hónaposok. Ő viszont nagyon szeretett engem de én szakítottam vele, az nem is annyira fontos, hogy miért. Az egyik ok, hogy nem bírnám elviselni, hogy az az ember akinek régen én voltam a minden most úgy nézzen rám mint bárki másra, nem azért mert szeretem vagy hiányzik, csak beleőrülnék ha szembesülnöm kéne azzal, hogy nincs olyan akinek ennyit jelentenék. Pedig úgy tudom neki azóta volt egy másik több éves kapcsolata is.

A másik ok pont ebből fakad. Nem akarom "elveszíteni a szakítást" bánt a tudat, hogy én semmi komolyat nem tudok felmutatni, ez lehet, hogy röhejesen hangzik, de ez az igazság. Nem tudom mennyit számít, de szakításunk után fél évvel felhívta anyukámat telefonon, hogy van e valakim, majd rá pár napra engem is éjszaka, és közölte, hogy új barátnője van, és túl van rajtam, pár héttel később pedig részegen, hogy meg akar látogatni, persze nemet mondtam.

Hát igazából ennyi a történet. Nem tudom, hogy vészeljem át a 8 napot vele, mármint tudom, hogy nem velem fog foglalkozni, de annyira emészt az egész, hogy azt is fontolgatom, hogy nem megyek sehova. Ráadásul az utóbbi időben hihetetlen magányosnak érzem magam. Nem akarom nézni az elégedett vigyorát...

Mit tehetnék? 

Egy kis segítségre lenne szükségem. A párommal 2 évig voltunk együtt. Nagyon szerettük egymást, egymással képzeltük el a jövőt. A probléma az volt, hogy a párom sajnos nem mondta el a dolgokat, amik zavarták őt, inkább magába tartotta. 2 év után ezek a terhek már annyira nyomták a vállát, hogy azt  mondta, időre van szüksége, és legyünk inkább külön. Végül elmondta, hogy mik voltak a problémái. Teljes mértékben egyet értettem velük, de persze mondtam, hogy időben kellett volna szólnia.

Az egyik találkozásunk alkalmával megbeszéltük, hogy nem keressük egymást egy ideig, majd ő egy hétre rá felhívott, később írt SMS-t azzal kapcsolatban, hogy hogy vagyok, mik történtek velem. Én ezekre reagáltam, de semlegesen. Úgy voltam vele, hogy én nem keresem, mert akkor csak összezavar. Végül egy hétre rá felhívtam, hogy találkozzunk, igent mondott. Amikor együtt voltunk, minden jó volt, nagyon sokat nevettünk, mondta, hogy várta, hogy keressem. Rosszul esett neki, hogy nem tudja mi van velem. Azt is mondta, hogy most nagyon sokáig nem akar párkapcsolatot, mert nem tudja túl tenni magát kettőnkön. Utána 4 napon keresztül felhívott, hogy mi van velem, leveleztünk is, nagyon kedves volt hozzám végig. Majd ismét én kerestem őt, hogy csináljunk közös programot, de azt mondta, hogy akkor nem ér rá, mert nagyon sok a dolga. Érezte a hangomon, hogy elég rosszul esett, de ennyibe hagytam. Pár órára rá írt SMS-t, hogy ne haragudjak rá, hogy már van más program, és hogy nagyon sajnálja.

Nem tudom mire vélni a cselekedeteit. Ha azt mondja, hogy miattam nem képes új párkapcsolatba kezdeni, akkor miért hív, ír? Miért hiányolja, ha én nem keresem? Amikor találkozunk miért viselkedik úgy velem, mintha randevún lennénk? Még lehet, hogy ő sem tudja mit szeretne? Mit tegyek? 

Válaszát előre is köszönöm: Anna

Elhagyott a párom és én ezt nem tudom feldolgozni. Hiába beszélek róla vagy elmegyek barátokkal bárhova, sajnos nem megy. Nem tudok úgy nézni másik nőre. Ő azt mondja, hogy szeret, de nem úgy, mint régen és nem tud már tisztelni. Olyan mélypontjaim vannak hogy sok minden megfordult már a fejembe, a halál is. De nem rég még szexeltünk is. Azt mondta, hogy nem kell másik pasi neki. Nem éreztem egyik azelőtti kapcsolat végén ilyet semmikor sem. Tudja ez volt a szerelem első látásra. Én nem vettem észre vagy nem akartam észre venni a jeleket, pedig ő már valamennyi ideje tervezte, de csak azt mondta, hogy még várt, mert látta rajtam mennyire szeretem. És még megpróbálta, hogy hátha megváltozik minden, de én nem vettem ezt észre. El vagyok teljen keseredve.

Sziasztok segítsetek mit tegyek. Én még mindig a volt pasimat szeretem. 3 évet voltunk együtt de szakítottunk 6 hónapja, de meg mindig halálosan szeretem, és vissza akarnám kapni. A 6 hónap alatt 1 x er taliztunk 1 órára. Hogyan tudjam meg, hogy szeret-e és, hogy kaphatna vissza kérlek segíts Denisza

A volt barátom akivel a nyáron szakí­tottunk mostanában elég sokat kérdez felőlem a közös ismerősöktől pl. hogy van e barátom. ami elég fura mert nem szoktunk beszélgetni és mostanában egyre többször í­r rám msn-en és kommentálja a képeimet.. nem értem ezt miért csinálja.. hiszem miatta szakí­tottunk, mert azt mondta már nem szeret..(bár a szemebe sosem mondta és ez zavar is egy kicsit).

a másik problémám, hogy van egy másik fiú akinek tetszek és nemtudom mit csináljak vele, mert nem tudom eldönteni h nekem is tetszik e.. mert amikor vele vagyok van h nincs kedvem amikor meg nem vagyok vele akkor meg van h hiányzik.. és nem tudom eldönteni h mit akarok.. 
Köszönettel

Egy 8 éves kapcsolat áll mögöttem a párommal. Nagyon szerettük egymást, ő volt az a férfi akivel el tudtam az életemet képzelni és most is ő az akivel le tudnám élni és el tudom képzelni, hogy együtt fogunk megöregedni. Rengeteg veszekedés van mögöttünk, és az utolsó komolyabb veszekedésnek az lett az eredménye, hogy ő elbizonytalanodott a kapcsolatunk folytatásában, magában a válás mellett döntött, és megcsalt. Én még mindig őt szeretem és tudom, hogy ő is szeret, csak nem tudja kimutatni, hogy megbánta amit tett, de nem mondja vagy érzeteti, csak a közös hosszú távú jövönket tervezi mindig. Ebből tudom, hogy hosszú távon velem tervez. Ebben sem vagyunk egyformák. Az a baj, hogy szeretnék megbocsátani neki mindent, de nem tudom, hogy hogyan kell, és sajnos a sértettség és megbántottság hülyeségeket csináltat velem. Turkálok a telefonjaiban, e-maljeiben, keresem a bizonyítékot, hogy esetleg újra megcsal. Hogyan tudnám kezelni ezt a problémát, ha meg akarok bocsátani, mert ez hogy idáig jutottunk az én hibám is. Hogyan tudok túllépni azon hogy megcsalt. Honnan kérhetek segítséget, hogy ne bántsam érte és bízni tudjak benne újra. Nagyon szeretném újrakezdeni és új alapokon rendbetenni a házasságunkat. Válaszát és figyelmét nagyon köszönöm.

üdv: Timea