04
19
2011

Hogyan tudok túllépni azon, hogy megcsalt?

Egy 8 éves kapcsolat áll mögöttem a párommal. Nagyon szerettük egymást, ő volt az a férfi akivel el tudtam az életemet képzelni és most is ő az akivel le tudnám élni és el tudom képzelni, hogy együtt fogunk megöregedni. Rengeteg veszekedés van mögöttünk, és az utolsó komolyabb veszekedésnek az lett az eredménye, hogy ő elbizonytalanodott a kapcsolatunk folytatásában, magában a válás mellett döntött, és megcsalt. Én még mindig őt szeretem és tudom, hogy ő is szeret, csak nem tudja kimutatni, hogy megbánta amit tett, de nem mondja vagy érzeteti, csak a közös hosszú távú jövönket tervezi mindig. Ebből tudom, hogy hosszú távon velem tervez. Ebben sem vagyunk egyformák. Az a baj, hogy szeretnék megbocsátani neki mindent, de nem tudom, hogy hogyan kell, és sajnos a sértettség és megbántottság hülyeségeket csináltat velem. Turkálok a telefonjaiban, e-maljeiben, keresem a bizonyítékot, hogy esetleg újra megcsal. Hogyan tudnám kezelni ezt a problémát, ha meg akarok bocsátani, mert ez hogy idáig jutottunk az én hibám is. Hogyan tudok túllépni azon hogy megcsalt. Honnan kérhetek segítséget, hogy ne bántsam érte és bízni tudjak benne újra. Nagyon szeretném újrakezdeni és új alapokon rendbetenni a házasságunkat. Válaszát és figyelmét nagyon köszönöm.

üdv: Timea

04
19
2011

Volt párom belerondított az életembe

28 éves nő vagyok, több mint egy éve \"ismerkedem\" egy fiúval. Ő most lett 30 éves. Előzményekből annyit röviden, hogy ismerkedésünk elején az én volt párom belerondított az életembe amint kiderült mással próbálok ismerkedni. Ebbe a dologba az új ismerettséget is bevonta, de normalizálódott a helyzet nehezen és 4 hónap elteltével újra szóba állt velem és megint tartjuk a kapcsolatot.(mert ez után nem beszéltünk érthető módon, valószínű összekavarodott a helyzettől. Sajnos az egy év alatt három alkalommal találkoztunk,(semmi nem volt közöttünk eddig csak találkozós és elbúcsúzós puszik,érzem a közeledését de valami gátolja benne, talán az én viselkedésem)de több sms telefon és videobeszélgetés volt közöttünk. Nem rég kb. 2 hónapja bevallotta belém szeretett, aminek persze örültem. De változás azóta semmi, néha olyan furának érzem az sms hangvételét. Őt megcsalták már kettő alkalommal és a családi háttere sem rózsás, mivel elvált szülők gyermeke, és az édesanyjával nem tartja a kapcsolatot. Ha kedveskedő üzenetet küldök arra válaszol, ha másfajta hangvételűt arra már nem ír. Kérdésem az lenne, mi játszódik le a fejében, miért nem próbál közelebb kerülni hozzám? Talán fél valamitől? Nem értem, a reakcióját mert intelligens embernek ismerem, aki ha gond van közli. Ha beszélünk mindíg mondja, hogy szeret. Nem értem mit tehetnék. Esetleg bővebben is ki tudom fejteni a dolgokat, ha szükséges. én már teljesen romokban heverek ettől a helyzettől, mivel hiányzik. Válaszát és figyelmét nagyon köszönöm, sokat fog nekem segíteni.

üdvözlettel: Melinda

03
28
2011

Honnan tudja az ember, hogy szerelmes?

Kb. fél évig jártam egy fiúval. Most szakított velem, mert nem volt szerelmes. Én még sosem voltam szerelmes, s ebben az esetben sem tudtam eldönteni, mi a helyzet.

A szakítás nem ért váratlanul. (Néhány hónapja felmerült bennem, hogy én szakítok, mert nem vagyok szerelmes, de inkább kivártam, mert nem voltam biztos ebben a szerelem-dologban.Később úgy éreztem, kezdek szerelmes lenni- pl. sokszor elmerengtem napközben, ha eszembe jutott ez a fiú, ilyesmi. De tartok tőle, hogy csak beleringattam magam a szerelembe, mint Bovaryné. Különben van ilyen egyáltalán: valaki beleringatja magát a szerelembe?) Néhány napig levert voltam, de magam is meglepődtem, hogy milyen jól viselem. Igaz, amikor egyik este színházban voltam, ahol a szerelemről volt szó, akkor majdnem sírtam.
Valójában arra volnék kíváncsi, honnan tudja az ember, hogy szerelmes. Mert jelen esetben nekem nagyon jól jönne, ha arra a következtetésre juthatnék, hogy nem voltam szerelmes ebbe a fiúba(így nem tűnnék a magam szemében sem lúzernek), de becsapni sem akarom magam. Furcsa, hogy nem annyira visel meg a szakítás. Ugyanakkor tartok attól, hogy ez csak a vihar előtti csend(1 hete szakítottunk), s majd váratlanul lecsap rám a letargia. Az, hogy nem visel meg, nem azt jelenti, hogy ne erre gondolnék állandóan. Folyton rá gondolok, fantáziálok arról, hogy összefutunk valahol véletlenül, s persze én nagyon szép leszek és vidám, ő pedig jól megbánja, hogy dobott:) Ez, azt hiszem, érthető ábrándkép részemről.
 
Titokban arra is számítok, hogy felkeres, hogy kezdjük újra. Ennek nem lenne sok teteje, hiszen elég langyos volt eleve a kapcsolatunk, azt felmelegíteni nem lenne egyszerű...
 
Nem tudom eldönteni, hogy ő hiányzik-e vagy a tudat, hogy van valaki, akihez tartozom. Az ő ölelése hiányzik-e vagy az ölelés maga?
 
Kérem, ne írja azt, hogy az érzéseim úgyis megsúgják, mi is a valóság! Mert épp ez a gondom, hogy nem tudom eldönteni. Persze vicces, hogy mással akarom eldöntetni ezt az egészet...
 
Még szeretném megtudni, mennyibe kerül egy ülés Önnél. Nem tudom, mire is lenne szükségem(nem csak e konkrét eset-szakítás-kapcsán, hanem úgy egyáltalán), de már régóta gondolkodom azon, hogy pszichológussal beszélgessek magamról. A személyes kapcsolat felvételére ugyan más e-mailcímet adott meg,de gondoltam nem levelezem kétfelé.
 
Elég hosszú lett a levél, köszönöm a türelmét hozzá!
03
25
2011

40-éves leszek és élni szeretnék

Olvastam egy pár esetet és gondoltam én is írok, sajnos nekem is van miről. A férjem lassan három éve külön él tőlünk, magyarázván, hogy dolgozik értünk. De érdekes módon egy hölgy is belecsöppent ebben a nagy munkába. Nagyon megalázott és olyasmiket vágott a fejemhez hogy mai napig nem bírtam feldolgozni. A fiam mindent hallott, nagyon megviselték a dolgok őt is. A legnehezebb korszakába érte ez a dolog, igazi kamasz. Sokat változtunk mind hárman, de sajnos rossz oldalra. Én és a fiam próbálunk élni, de nagyon nehéz, nem így éltünk. Nehéz csonka családnak lenni. Itt a településen nincs családtagunk, aki esetleg segíthetne, vagy mellettünk lenne. Erdélyből települtünk át,sajnos sok kudarc és fájdalom ért amit ma is viselek .Próbálom túl élni a múltat és előre gondolni de mindig van valami ami megakadályoz és akkor kész. Mindennap egy túlélés számomra, mókuskerékben forgok, sajnos. Nehezen, de lett munkám is, emberekkel foglalkoznék, remélem sikerül, mert nagyon jó szakma. Sérült emberek és ott bizony helyt kell állni és csak épp egészséges emberekre van szükség. 40-éves leszek és élni szeretnék és a fiamat éppen egészségesen útnak engedni az életben. Köszönöm, hogy írhattam.

 

Tisztelettel: MÁRIA

családi fotózás: gyermekfotózás, babafotózás profitól | Operatőr-bérlés Videófelvétel készítés | Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)