Kérdezz - felelek

Tanácsot szeretnék kérni 16 éves fiammal kapcsolatban. Négy gyerekes, dolgozó anya vagyok, mégis próbálok időt biztosítani a gyerekeimnek. Sajnos a fiamat nem tudom, hogy kellene kezelnem.

Elég rég óta sejtem, de egy ideje bizonyosságot is nyert, hogy meglop engem is; a testvéreit is. Próbáltam változtatni a havi 1000ft zsebpénzen, hogy kézbe kapja és heti 500ft, de ez sem volt elég.( sajnos ennél többet nem is tudnék adni nekik).
Megveszek mindent, amit értelmesnek tartok és hiányolnak; ha mozira kérnek, külön fizetem, mégis a fiam üríti a pénztárcámat (volt, hogy az apró helyett 20.000ft-ost vett el) . Amikor szólok, hogy \" szerintem valamit szeretnél mondani..\" visszalopja, de anélkül, hogy bocsánatot kérne, vagy megbánást mutatna.

Ha keresünk valami apróságot a lakásban: nem látta; többszöri kérdezésre is, halál nyugodtan a szemembe néz és belehazudik. (utólag általában megkerül nála, bár szerintem van olyan tárgy amiért börtönbe is kerülhetne.)

A testi fenyítést nem tartom helyénvaló nevelési módszernek (részben mert 2 fejjel magasabb nálam; másrészt engem veréssel neveltek, így nem szeretném ha félnének tőlem......bár lehet ezt rontottam el?) viszont nem tudok kihez fordulni. Nagyszülőktől, ismerősöktől, iskolától nem szeretnék tanácsot kérni, mivel a 3 lányra valószínű, hogy rossz fényt vetne. Nevelési tanácsadóban júniusra kaptam időpontot, így amennyiben van rá lehetősége, örömmel vennék pár tanácsot, egyáltalán, hogy reagáljak??
Köszönettel: Kinga

Felsőfokú végzettségű informatikus vagyok, de nem találtam állást ezért 2 évet dolgoztam a Postán segédmunkásként. Elviseltem, sokszor szerettem is ott lenni bár egy idő után nagyon monoton volt. Utána állandó éjszakás műszak lett és kiléptem. Találtam is állást rögtön (adatrögzítés). Ezután Java programozóként is dolgoztam egy jobb cégnél - egyértelmű előrelépés. Ezután külföldön is dolgoztam (sajnos csak különböző segédmunkák) Hollandiában és Dániában pár hónapot. Utána hazajöttem.

Itthon nem találtam normális állást (néha csak különböző alkalmi munkák) a válság óta a szüleim segítenek.Kaptam jó ajánlatot weblapszerkesztésre, de átvertek. Egy veszteséges céget tettek a nevemre. Közokirat hamisítás gyanújával rendőrségi ügyem lett. 

Nincs egzisztenciám, nincs barátnőm. Nincs kapcsolatrendszerem, lehetetlen jobb állást találnom.

Üdvözlettel: Kálmán

Már tini koromban voltam pszichiátrián aztán a későbbiekben is többször mikor eljutottam odáig,hogy nem megy tovább nem tudom a feszültséget stb.elviselni akkor mindig csináltam valami olyat amivel felhí­vtam magamra a figyelmet de leginkább azt mondanám ami kizökkentett az addigiakból.Szedtem gyógyszereket,több öngyilkossági kísérletem volt és voltam drogfüggő, illetve most is az vagyok csak absztinens 7.éve. Nem ragozom tovább,most is vannak problémáim bár az elmúlt eseményekből tanulva jobban kezelem és edzem magam folyamatosan de még mindig állítom, hogy ha egyszer egy önismereti személyes tréninget megcsináltak volna velem elkerülhető lett volna sok minden probléma.Nem ragozom tovább,sajnos nekem nincs pénzem bár lenne akkor kevesebb gondom is lenne.

Kedves Karolina!

Nekem az a gondom, hogy az elviselhetőnél jobban szorongok, aminek fizikai jelei is vannak (pl. a gerincem körüli izmok görcsben vannak, egyszerűen nem tudom kihúzni magam). Az egy dolog, hogy ezt belülről megélni és elviselni nagyon nehéz, de sajnos a munkakörnyezetem, a kollegáim is érzékeli a depresszió, a szorongás fizikai jeleket: nem tudom kihúzni magam, néha dadogok, nem tudok koncentrálni, feledékeny vagyok, stb. Ez azért gond, mert nem otthon ülő regényíró vagyok, hanem olyan alkalmazott, akinek emberek között és emberekkel kell együtt dolgoznia, sokszor talpraesettséget, magabiztosságot igánylő feladatokat kell ellátnia. Attól tartok, hogy előbb-utóbb olyan mértékben csökken a munkaképességem és a hitelem, hogy a munkámat is elveszítem, ez pedig az eleve megterhelt lelkiállapotom számára újabb kudarcot és terhet fog jelenteni. Pontosan tudom, hogy a legfontosabb feladat az lenne, ha nem a tünetekkel, hanem a tünetek okával (depresszió) foglalkoznék, hisz ha megszűnne a depressszió, annnak fizikai jelei is megszűnnének. Foglalkozom vele, csakhogy ez hosszabb és költséges folyamat (egyelőre nincs pénzem szakemberre). Viszont rövidtávon jó lenne kezelni tudni annyira a tüneteket, hogy a munkakörnyezetem számára nem váljak teljesen hiteltelenné, és jómagam munkaképtelenné, hisz valamiből el kell tartanom magam... És arra is pénzt kéne keresnem, hogy megfizessek egy szakembert. Tehát dolgoznom életbevágó.

Igyekszem sportolni, egy speciális stresszoldó masszázst is kipróbáltam, nem sokat segítettek. Az SZTK-s szakember sem vált be. Gyógyszereket nem szívesen szednék. Őszintén szólva, jelen körülmények között nem tudom mit tudnék tenni azért, hogy belátható időn belül megtanuljam valamennyire uralni a tetteimet. A hosszabbtávú, okokat érintő vizsgálatot ezzel nem helyettesítve.
Ön mit gondol?