Kérdezz - felelek

Egy 28 éves párkapcsolatban élő nő vagyok. Vőlegenyemmel 14 éve ismerjük egymás és lassan 6 éve alkotunk egy párt. Általában nagyon jól kijövünk és szinte mindent megtudunk beszélni. Tegnap azonban összevitatkoztunk egy semmiségen, aminek az lett a vége, hogy neki mentem és ököllel ütöttem. Az elmúlt időben igen nagy a feszültség, vagy inkább a düh és a harag. Sajnos ezt a környezetem sínyli meg, mert egyre gyakoribbak a dühkitöréseim. Egyáltalán nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Rettegek attól, hogy egy ilyen kirohanás a munkahelyemen történik meg, mivel én nap mint nap emberekkel foglalkozom.
Segítségét előre is köszönöm!

31 éves férfi vagyok. 8 éve volt utoljára párkapcsolatom, és valamilyen okból kifolyólag nem tudok(akarok?) ezen az állapoton változtatni.

Az ismerősök döbbenten kérdezik, hogy miért nincs barátnőm, amire csak annyit tudok válaszolni, hogy ha megtudom, akkor ő lesz az x. akinek megmondom.

Előzmények: Nagyon introvertált gyerek voltam (a szüleim nem nagyon foglalkoztak velem; ráadásul egy kis faluban nőttem fel). Mondhatni elég független életet éltem, és magamra voltam utalva.

14 éves koromban kollégiumba kerültem, ahol a serdülőkorom tanulással, beilleszkedéssel, szocializálódással telt. 9 év kollégium, tanulás, és \"szórakozás\" után költöztem Pestre, mint friss diplomás.

Ekkor ismerkedtem meg második barátnőmmel, akivel 1,5 évet éltem együtt (első kapcsolat egy 3 hónapos távkapcsolat volt, és egyiket sem én kezdeményeztem).

A szakítást követően próbáltam új kapcsolatot kialakítani, de csak kudarcok értek, amiknek következtében lassan jöttek a pótcselekvések: munka, mindenféle sport, olvasás...
Az évek során volt néhány lány barátom, akikkel kapcsolatban később kiderült, hogy többek is lehettek volna, de az nekem akkor eszembe sem jutott!

Ha valakivel \"randiztam\", akkor a kézfogáson túl nem jutott a dolog (vagy addig sem).

Fogalmam sincs hogyan léphetnék tovább...
Tudsz valamit javasolni?

Üdv,
Laci

A volt barátom akivel a nyáron szakí­tottunk mostanában elég sokat kérdez felőlem a közös ismerősöktől pl. hogy van e barátom. ami elég fura mert nem szoktunk beszélgetni és mostanában egyre többször í­r rám msn-en és kommentálja a képeimet.. nem értem ezt miért csinálja.. hiszem miatta szakí­tottunk, mert azt mondta már nem szeret..(bár a szemebe sosem mondta és ez zavar is egy kicsit).

a másik problémám, hogy van egy másik fiú akinek tetszek és nemtudom mit csináljak vele, mert nem tudom eldönteni h nekem is tetszik e.. mert amikor vele vagyok van h nincs kedvem amikor meg nem vagyok vele akkor meg van h hiányzik.. és nem tudom eldönteni h mit akarok.. 
Köszönettel

Egy 8 éves kapcsolat áll mögöttem a párommal. Nagyon szerettük egymást, ő volt az a férfi akivel el tudtam az életemet képzelni és most is ő az akivel le tudnám élni és el tudom képzelni, hogy együtt fogunk megöregedni. Rengeteg veszekedés van mögöttünk, és az utolsó komolyabb veszekedésnek az lett az eredménye, hogy ő elbizonytalanodott a kapcsolatunk folytatásában, magában a válás mellett döntött, és megcsalt. Én még mindig őt szeretem és tudom, hogy ő is szeret, csak nem tudja kimutatni, hogy megbánta amit tett, de nem mondja vagy érzeteti, csak a közös hosszú távú jövönket tervezi mindig. Ebből tudom, hogy hosszú távon velem tervez. Ebben sem vagyunk egyformák. Az a baj, hogy szeretnék megbocsátani neki mindent, de nem tudom, hogy hogyan kell, és sajnos a sértettség és megbántottság hülyeségeket csináltat velem. Turkálok a telefonjaiban, e-maljeiben, keresem a bizonyítékot, hogy esetleg újra megcsal. Hogyan tudnám kezelni ezt a problémát, ha meg akarok bocsátani, mert ez hogy idáig jutottunk az én hibám is. Hogyan tudok túllépni azon hogy megcsalt. Honnan kérhetek segítséget, hogy ne bántsam érte és bízni tudjak benne újra. Nagyon szeretném újrakezdeni és új alapokon rendbetenni a házasságunkat. Válaszát és figyelmét nagyon köszönöm.

üdv: Timea

28 éves nő vagyok, több mint egy éve \"ismerkedem\" egy fiúval. Ő most lett 30 éves. Előzményekből annyit röviden, hogy ismerkedésünk elején az én volt párom belerondított az életembe amint kiderült mással próbálok ismerkedni. Ebbe a dologba az új ismerettséget is bevonta, de normalizálódott a helyzet nehezen és 4 hónap elteltével újra szóba állt velem és megint tartjuk a kapcsolatot.(mert ez után nem beszéltünk érthető módon, valószínű összekavarodott a helyzettől. Sajnos az egy év alatt három alkalommal találkoztunk,(semmi nem volt közöttünk eddig csak találkozós és elbúcsúzós puszik,érzem a közeledését de valami gátolja benne, talán az én viselkedésem)de több sms telefon és videobeszélgetés volt közöttünk. Nem rég kb. 2 hónapja bevallotta belém szeretett, aminek persze örültem. De változás azóta semmi, néha olyan furának érzem az sms hangvételét. Őt megcsalták már kettő alkalommal és a családi háttere sem rózsás, mivel elvált szülők gyermeke, és az édesanyjával nem tartja a kapcsolatot. Ha kedveskedő üzenetet küldök arra válaszol, ha másfajta hangvételűt arra már nem ír. Kérdésem az lenne, mi játszódik le a fejében, miért nem próbál közelebb kerülni hozzám? Talán fél valamitől? Nem értem, a reakcióját mert intelligens embernek ismerem, aki ha gond van közli. Ha beszélünk mindíg mondja, hogy szeret. Nem értem mit tehetnék. Esetleg bővebben is ki tudom fejteni a dolgokat, ha szükséges. én már teljesen romokban heverek ettől a helyzettől, mivel hiányzik. Válaszát és figyelmét nagyon köszönöm, sokat fog nekem segíteni.

üdvözlettel: Melinda

Ez egy nagyon bonyolult, és nehéz dolog, amiről szeretnék most \"beszélni\".
Kezdem az elején...

Jelenleg 19 éves vagyok, 17 éves koromba megtetszett egy fiú (nevezzük őt Illésnek), aki akkor 16 éves volt. Az elején még csak tetszett, de idővel bele is szerettem, majd eltelt egy év és összejöttünk. De csak pár hónapra. Szakítottam vele, mert úgy éreztem nem ad ebbe a kapcsolatba apait anyait. A szakításunk után 2 hónappal már együtt buliztunk. Minden bulin mi egy párnak számítottunk. Majd kis idővel lefeküdtünk egymással. Nem volt olyan hű, de nagy szám, de mégis annyira-annyira jó volt vele lenni úgy is... A bulin kívül mi nem jártunk. Nekem ez nem volt jó. Neki... hát nem tudom... és elegem lett ebből is, úgy döntöttem, hogy keresek egy normális pasit. Találtam is egy pasit, de nem normálisat. Vége is lett ennek a kapcsolatnak 1 hónapon belül és mentem is vissza Illéshez. De megint nem mentünk semmire. Úgy éreztem újfent, hogy még kisfiú. Ezért megint kerestem egy pasit, ő a jelenlegi párom (nevezzük őt Pongrácnak). Lassan egy éve vagyunk együtt. De volt 2 hónap szünet. Aminek sok oka van: 1. Illés, mert még mindig nem tudom elfelejteni 2. Pongrác anyukája, aki még mindig azt hiszi, h Pongrác 2éves kisfiú.

Kérdésem a következő lenne.
ön szerint miért nem tudom elfelejteni Illést? Mert van amikor szeretném. Van amikor meg úgy érzem megcsalom lelkileg Pongrácot, mert szeretem még mindig Illést. Milyen kimenetele lehet jelenlegi kapcsolatomnak? Mit tegyek? Segítsen

Nem tudom, lehet-e itt szexuális kérdést is feltenni? Van egy barátnőm, már fél éve járunk. Az a gond hogy ez amolyan féloldalas kapcsolat, mert szex az nincs benne. Azt hittem azért, mert szűz lehet. Mikor megkérdeztem elmondta hogy nem az, csak sok rossz élménye volt a fiúkkal, sosem volt neki igazán jó senkivel az ágyban. Ezmiatt engem sem enged közel magához. Legyek határozottabb vagy várjak még? Tudok várni ha kell, én szeretem ezt a lányt, de a testiség is fontos nekem.