10
12
2011

Szexfüggő vagyok. Kasztráltassam magam?

Egy orvos válaszol rovatban Pszichológust javasoltak. Fura, vagy lehet hogy nevetséges problémával fordulok önhöz.

Igazság szerint nem is tudom, hogy kihez fordulhatnék.

A problémám az, hogy túl nagy a szexuális étvágyam, illetve nem az a baj, hogy sokszor szeretném, hanem hogy szinte minden nővel szeretnék, akivel találkozom. Mivel feleségem van, ez nem jöhet szóba.

Tavasszal volt egy un. magas kasztrációm, egyik herét eltávolították,hererák miatt, akkor szóba került, hogy mindkét here eltávolításakor a vágy elmúlik. Ezen gondolkodom,hogy ezt kellene tenni. Hülyeség?

Elnézést az őszinte, szókimondó levélért.

10
04
2011

Sokszor magában beszél, akkor is ha mások is hallják

Egyik ismerősömnek szeretnék segíteni, mert eléggé furán viselkedik, nem tudom, hogy miért, ezért is kérem az Ön segítségét! Tehát ő sokszor magában beszél, akkor is ha mások is hallják, volt már hogy mentünk le egyszerre a lépcsőn, és ő csak mondta a magáét, de nem lehetett érteni, hogy mit mond. Sokszor nevetgél magában, az utcán feltűnően lassan sétál, minden embert nagyon megnéz/végigmér. Nem szívesen beszélget másokkal, csak egyedül üldögél. Próbáltam vele pár szót beszélgetni, válaszolt, de közben furán, ijedten figyelt engem, mintha félne tőlem... vagy nem is tudom. Egyszer szinte rohant ki a panelból, és kérdezte tőlem, hogy nem -e láttam a mobiltelefonját, miközben az ott volt a kezében, mondtam neki, hogy hiszen a kezedben van, ő megköszönte, de úgy ment tovább mintha még keresné a telefonját, nézte a földet. A parkban pedig magában bújócskázott, elfutott egyik fától a másikig, és ott bujkált. De van amikor tök normálisan viselkedik, barátságos, simogatja a kutyámat, de van, hogy még aznap délutánra megváltozik a hangulata, és megint olyan fura lesz a viselkedése. Amúgy ő 30 év körüli, az idős anyukájával él.

Előre is nagyon szépen köszönöm a választ! Gabriella

09
27
2011

A párom szerint mély depresszióban szenvedek

Én egy 21 éves lány vagyok, és úgy gondolom, elég sok mindenen keresztül mentem már! Mindig sikerült megtartani az optimizmusomat, a jókedvemet! De most már egy más fél éve egyszerűen nem megy! A párom szerint mély depresszióban szenvedek és orvoshoz kellene fordulnom, de annyi mindent túl tudtam már vészelni! Félek a gyengeségtől, attól, ez sem fog segíteni, mert semmi nem jön össze! Elegem van a folyamatos lelki bántásból, ami mindenhol jelen van már! Lassan már felkelni sincs kedvem! Nem akarok mást, csak h hagyjon mindenki békén, egyedül lehessek, hogy fel tudjak készülni a másnap elviselésére! Mikor alszom, az a legjobb, akkor legalább nem gondolkodom, és nyugodt vagyok! Ha tehetném, mindennap csak aludnék! Viszont azt is tudom, hogy a páromnak se lehet könnyű így elviselni engem. Ön szerint mit kéne tennem, hogy a páromat nem \"bántsam\" ezzel? Játsszam el, h jó kedvem van és minden rendben?

08
04
2011

Két hónapja mentem férjhez, mégis pánikrohamaim vannak

Mindig stresszesebb voltam a kortársaimnál, sokkal könnyebben felidegesítem magam, mint az emberek általában, azonban ez év februárjában egy szombati reggeli közben rosszul lettem (elkezdett zsibbadni a két karom, elsötétedni a világ, hevesen dobogott a szívem), azt hittem, hogy szívinfarktusom lesz. Az ügyeleten kiderült, hogy teljesen rendben volt az EKG-m és a vérnyomásom is. Pár hétig mintha eltűntek volna a tünetek, de áprilistól folyamatosan (heti többször, néha naponta többször) rohamaim vannak, folyamatosan szorongok. Egyszer a villamoson lettem rosszul, és nagyon megijedtem.

Egy pszichológussal beszéltem telefonon, aki azt mondta, hogy ez pánikbetegség, de abból, ahogy beszélek vele azt a következtetést vonja le, hogy nem annyira súlyos még.

Sajnos a munkámra is kihatással van a betegség, mert nem tudok már koncentrálni normálisan a munkámra, nagyon hamar elfáradok szellemileg és állandóan "tompának érzem a fejem".

Volt már egy teljes kardiológiai kivizsgálásom is, Holtert is viseltem egy napig, aminek jó eredménye lett, vagyis a szívemmel semmi baj sincs.

Két hónapja mentem hozzá életem szerelméhez mégis folyamatosan pánikrohamaim vannak, ahelyett hogy életem legboldogabb perceit élném. A Férjem mellettem áll, és mindenben segít, pedig néha önmagamat is nehéz elviselnem...

Nem szeretnék ilyen fiatalon antidepresszánsokat szedni, ráadásul szeretnénk babát is minél hamarabb, azonban amíg én nem vagyok a saját lelkem/testem ura, addig hogy vállaljak felelősséget egy csöppségért? Csak a régi önmagamat szeretném visszakapni, szeretnék ugyanolyan mosolygós, jókedvű lány lenni, mint régen, szeretném újra élvezni az életet! 

Tudom, hogy pszichológushoz/terápiára kellene járnom, de anyagilag megterhelő lenne és azt sem tudom, hogy kihez fordulhatnék.
Válaszát előre megköszönöm!
Tisztelettel,
Pánikbeteg

05
05
2011

Mindig csináltam valami olyat amivel felhí­vtam magamra a figyelmet

Már tini koromban voltam pszichiátrián aztán a későbbiekben is többször mikor eljutottam odáig,hogy nem megy tovább nem tudom a feszültséget stb.elviselni akkor mindig csináltam valami olyat amivel felhí­vtam magamra a figyelmet de leginkább azt mondanám ami kizökkentett az addigiakból.Szedtem gyógyszereket,több öngyilkossági kísérletem volt és voltam drogfüggő, illetve most is az vagyok csak absztinens 7.éve. Nem ragozom tovább,most is vannak problémáim bár az elmúlt eseményekből tanulva jobban kezelem és edzem magam folyamatosan de még mindig állítom, hogy ha egyszer egy önismereti személyes tréninget megcsináltak volna velem elkerülhető lett volna sok minden probléma.Nem ragozom tovább,sajnos nekem nincs pénzem bár lenne akkor kevesebb gondom is lenne.

04
23
2011

Mit jelent, ha terapeuta letegezi kliensét?

Mit jelent, ha pszichoterápia során egy elég kemény krízishelyzetben a terapeuta letegezi kliensét? Rögtön utána korrigált, sem előtte, sem utána nem fordult elő hasonló. Egy gyerekkori trauma feldolgozása volt folyamatban, nagyon védtelennek, sérülékenynek éreztem magam, talán még a gondolkodásmódom is visszaredukálódott egy hatéves szintjére. Gondolkodás nélkül nyelvbotlásnak tekinteném, ha nem pont ebben a helyzetben történt volna. Ha esetleg számít az életkor, 25 vagyok, a terapeuta harmincvalahány körül lehet.

Köszönettel: Dóra

04
13
2011

Minden kapcsolatom megszakad néhány hét után

24 éves nő vagyok. Rászántam magam, hogy pszichológushoz fordulok. Röviden, minden kapcsolatom megszakad néhány hét, jobb esetben hónap után. Én vagyok, aki véget vetek ezeknek, egyikből sem lesz komoly kapcsolat. Muszáj rájönnöm az okára, különben félek, örömmé így fog ez menni. Nem is ebben kérem a tanácsát, hanem abban, hogy vajon férfi vagy női pszichológust válasszak? Van-e ennek jelentősége?

családi fotózás: gyermekfotózás, babafotózás profitól | Operatőr-bérlés Videófelvétel készítés | Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)