Kérdezz - felelek

30 éves leszek májusban. Édesapám elment, elhagyta anyukám, édesanyám meghalt.!! 

Én anorexiás lettem ezután, de azért is, mert sokat csúfoltak disznónak.
Nagyon lefogytam, és több mint valószínű, sok sérülést szereztem a szervezetemben.

Pánikbeteg lettem, és folyton, ha nem jutok inni vagy ennivalóhoz (pl nincs pénzem, vagy véletlen nem viszek magammal) akkor mintha szédülnék, reszketnék, stb... Vércukromat mindig mérik, és jó!!!

Csak akkor nem tudom, miért van az h azt érzem, szívinfarktusom lesz, vagy leáll a szívem, és meghalok!!!
Súlyos szorongásom van!!

A probléma amivel önhöz fordulok, egy 10 évvel ezelőtti haláleset miatt alakult ki. Az öcsém halála után 15-20 kilót híztam, gyakorlatilag 2 hónap alatt, úgy, hogy az életmódom nem változott! Nem ettem sokat, és mozgok is eleget!! Azóta ezzel küzdök sajnos! Az anyagcserém (ami azelőtt remekül működött) egycsapásra lelassult! Próbáltam számtalan fogyókúrát, vizsgáltak orvosok...de semmi átütő eredmény! Most várok mellékvesehormon eredményekre, de félek, ez sem mutat majd semmit. Úgy érzem, már évek óta nem nyomaszt lelkileg az öcsém elvesztése...de ahogy mondják...minden fejben dől el! Lehetséges, hogy ön lát ebben összefüggést? És ami fontosabb...esetleg megoldást? Létezik, hogy lelki oka van a túlsúlyomnak?
Várom megtisztelő válaszát!
üdvözlettel: Vik

24 éves vagyok, egyetemre járok, mondhatom hogy az életem úgy halad előre ahogy én szeretném. Egy dolgot kivéve! 1éve abba kellett hagynom a modellkedést (5évig modellkedtem itthon és külföldön) mert egy hormon változás miatt híztam 25kg-ot!!!

Ez teljesen felborította az életem... ugyan 3 hónapja szedek egy gyógyszert ami szépen beállította, de most a kilók megmaradtak...és nem nagyon tudok lefogyni.

Nyilván közben én is vágyom szeretetre ezért regisztráltam egy társkereső oldalra, ahol megismertem valakit! ő 13évvel idősebb nálam, ami nem baj, mindig is idősebb párjaim voltak. telefonon, skypeon beszélünk mert ő vidéki én pesti vagyok.

Neki már kialakult élete, egzisztenciája van. én nem mertem neki elmondani hogy meghíztam (a képen csak arcos kép volt) kb 2 hónapja beszélgetünk minden nap, sokat. Kicsit talán megis szerettük egymást.. ő mindenképp találkozni akar már jó ideje, ami jogos. A vizsgaidőszakra , szakdolgozatra (végzős vagyok) hivatkozom . De ezt sokáig nem lehet már húzni nyilván! Nem tudom hogy mondjam el Neki, mert idő közben nekem is elégé fontos lett ő . Fájna ha elmenne ezért... De megérteném mert tényleg hazudtam neki. És azért nem mindegy hogy 55kg valaki vagy 80kg!

Már beszéltem dietetikussal és járok edzésre is, de sok idő kb fél év, háromnegyed év amire újra a régi lesz a külsőm.

Gondoltam rá hogy azt mondom neki elutazom külföldi nyelviskolába erre az időre és ha hazajöttem találkozunk. és szerintem még el is fogadná. De nem tudom tudnék e fél évig hazugságban élni. mert már most elég megterhelő!
ön szerint mi a válasz? Hogy kell ezt előadni? egyáltalán elő kell vagy hagyjam elmenni? Várom válaszát köszönettel, Anna

Nem vagyok már fiatal, igaz, öregnek sem érzem magam. Nem akarok általánosítani, de észrevettem, hogy manapság a fiatal nők, asszonyok nem úgy adnak magukra, mint régen. Most a tizenéves lányokról nem is beszélek, a színes hajaikkal. Rendben van, megvan a véleményem, de ők gyerekek a szememben. De ha a felnőtt nőket nézem, tisztelet a kivételnek, azt kell mondjam, a többség slampos, nem ad magára. Bő nadrágban és kinyúlott felsőkben járnak meg tornacipőben. Legtöbben a sminket, parfümöt már teljesen elfelejtették (vagy soha sem találkoztak vele). Szomorú vagyok. Az IWIW fóromon láttam, hogy női kört tart. Nem tudom, ilyen problémákról ott szó esik-e, vagy csak a lelkiekről, szerintem érdemes lenne, ha megengedi ezt a tanácsot. Köszönöm, hogy meghallgatott!
Gyula