Kérdezz - felelek

Ahhoz, hogy érthető legyen kis előzményt kell írnom. Egy csapat tagja vagyok akikkel nyaranta eljárunk együtt sátorozni. Itt ismertem meg jó pár éve egy fiút akivel összejöttünk és másfél évig voltunk együtt. Ennek már 4 éve, ő nem jött többet sátorozni, én viszont továbbra is minden évben jártam. Ez eddig mind szép és jó, de idén kijelentette, hogy ő is szeretne jönni. Persze a társaság többi tagja megkérdezte tőlem, hogy zavar e? De mit mondhattam volna? Mindenképpen kellemetlenül jövök ki a helyzetből.

Őszintén 2 okból nem akarom, hogy ott legyen. Ő volt az első és igazából az egyetlen barátom, voltak mások de egyik se jött komolyan össze csak ilyen 1-1 hónaposok. Ő viszont nagyon szeretett engem de én szakítottam vele, az nem is annyira fontos, hogy miért. Az egyik ok, hogy nem bírnám elviselni, hogy az az ember akinek régen én voltam a minden most úgy nézzen rám mint bárki másra, nem azért mert szeretem vagy hiányzik, csak beleőrülnék ha szembesülnöm kéne azzal, hogy nincs olyan akinek ennyit jelentenék. Pedig úgy tudom neki azóta volt egy másik több éves kapcsolata is.

A másik ok pont ebből fakad. Nem akarom "elveszíteni a szakítást" bánt a tudat, hogy én semmi komolyat nem tudok felmutatni, ez lehet, hogy röhejesen hangzik, de ez az igazság. Nem tudom mennyit számít, de szakításunk után fél évvel felhívta anyukámat telefonon, hogy van e valakim, majd rá pár napra engem is éjszaka, és közölte, hogy új barátnője van, és túl van rajtam, pár héttel később pedig részegen, hogy meg akar látogatni, persze nemet mondtam.

Hát igazából ennyi a történet. Nem tudom, hogy vészeljem át a 8 napot vele, mármint tudom, hogy nem velem fog foglalkozni, de annyira emészt az egész, hogy azt is fontolgatom, hogy nem megyek sehova. Ráadásul az utóbbi időben hihetetlen magányosnak érzem magam. Nem akarom nézni az elégedett vigyorát...

Mit tehetnék? 

Tisztelt Bujdosó Karolina!

Az ön véleménye szerint tíz éves kisfiamnak olvashatok-e Harry Pottert? Egyáltalán javasolja-e. Mondtak rá hideget, meleget.

Üdvözlettel
Sz. Anita

Egy kis segítségre lenne szükségem. A párommal 2 évig voltunk együtt. Nagyon szerettük egymást, egymással képzeltük el a jövőt. A probléma az volt, hogy a párom sajnos nem mondta el a dolgokat, amik zavarták őt, inkább magába tartotta. 2 év után ezek a terhek már annyira nyomták a vállát, hogy azt  mondta, időre van szüksége, és legyünk inkább külön. Végül elmondta, hogy mik voltak a problémái. Teljes mértékben egyet értettem velük, de persze mondtam, hogy időben kellett volna szólnia.

Az egyik találkozásunk alkalmával megbeszéltük, hogy nem keressük egymást egy ideig, majd ő egy hétre rá felhívott, később írt SMS-t azzal kapcsolatban, hogy hogy vagyok, mik történtek velem. Én ezekre reagáltam, de semlegesen. Úgy voltam vele, hogy én nem keresem, mert akkor csak összezavar. Végül egy hétre rá felhívtam, hogy találkozzunk, igent mondott. Amikor együtt voltunk, minden jó volt, nagyon sokat nevettünk, mondta, hogy várta, hogy keressem. Rosszul esett neki, hogy nem tudja mi van velem. Azt is mondta, hogy most nagyon sokáig nem akar párkapcsolatot, mert nem tudja túl tenni magát kettőnkön. Utána 4 napon keresztül felhívott, hogy mi van velem, leveleztünk is, nagyon kedves volt hozzám végig. Majd ismét én kerestem őt, hogy csináljunk közös programot, de azt mondta, hogy akkor nem ér rá, mert nagyon sok a dolga. Érezte a hangomon, hogy elég rosszul esett, de ennyibe hagytam. Pár órára rá írt SMS-t, hogy ne haragudjak rá, hogy már van más program, és hogy nagyon sajnálja.

Nem tudom mire vélni a cselekedeteit. Ha azt mondja, hogy miattam nem képes új párkapcsolatba kezdeni, akkor miért hív, ír? Miért hiányolja, ha én nem keresem? Amikor találkozunk miért viselkedik úgy velem, mintha randevún lennénk? Még lehet, hogy ő sem tudja mit szeretne? Mit tegyek? 

Válaszát előre is köszönöm: Anna

Sajnos édesapám 1 éve halt meg szörnyű balesetben! És nagyon nehéz ezt feldolgoznunk! Hárman vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb! Van egy húgom és egy öcsém! Az öcsém nagyon nehezen viseli apa hiányát, sajnos rossz irányba halad, amit se én, se anyukánk nem tud megakadályozni! Az alkoholhoz fordult 18 évesen, nagyon agresszív és durva egy egyéniség lett, kérem segítsen, írja meg, hogy mit is tehetnénk! Kérem adjon tanácsot!!! Előre is köszönöm

Sokszor előfordul, hogy nehezen alszom el, vagy ha éjszaka felébredek, félek, hogy nem fogok tudni visszaaludni. Szervi okai nincsenek a problémának, kivizsgáltattam magam. Viszont valamiféle megfelelési kényszert tudok megfogalmazni e mögött: ha nem alszom ki magam, holnap nem leszek friss, nem tudom a helyem megállni a munkahelyemen stb.
Van-e erre valami gyógyító, figyelemelterelő technika?
Köszönöm a tanácsát!

Semmi nem érdekli, nem tanul, nem csinál semmit. Fel van háborodva, ha kérünk tőle bármit. Mindenkivel keresetlen hangnemben beszél, nem érdekli, hogy az felnőtt. Velünk, a szüleivel teljesen elutasító és közli, hogy ő utál mindenkit. Nem tudom mi történhetett vele, régebben szófogadó, segítőkész gyerek volt.Olyan érzésem van, mintha teljesen kifordult volna magából.Sorozatban hazugságon kapjuk, de egy vállrándítás a válasz.

Teljesen tanácstalan vagyok.
3 gyermekem van, ő a középső. Rengeteg figyelmet fordítok rájuk, de láthatóan ez nem elég.A másik két gyermekemmel fele ennyi gond nincs. Olyan mintha élvezné, hogy mindenkit sérteget a környezetében.
Mit tanácsol, mit tegyek?

Válaszát előre is köszönöm és nagyon várom.
Egy aggódó édesanya, Ágnes

30 éves leszek májusban. Édesapám elment, elhagyta anyukám, édesanyám meghalt.!! 

Én anorexiás lettem ezután, de azért is, mert sokat csúfoltak disznónak.
Nagyon lefogytam, és több mint valószínű, sok sérülést szereztem a szervezetemben.

Pánikbeteg lettem, és folyton, ha nem jutok inni vagy ennivalóhoz (pl nincs pénzem, vagy véletlen nem viszek magammal) akkor mintha szédülnék, reszketnék, stb... Vércukromat mindig mérik, és jó!!!

Csak akkor nem tudom, miért van az h azt érzem, szívinfarktusom lesz, vagy leáll a szívem, és meghalok!!!
Súlyos szorongásom van!!