03
12
2012

Szépen lassan pokollá vált az életem

A kálváriám régre nyúlik vissza, mégis az utóbbi időben kezdem azt érezni, hogy megőrülök. Kezdem az elején. Vidéki srácként végre a fővárosba költözhettem főiskolásként. Ebben az volt legjobb, hogy apám végre nem szabott nekem meg semmit, önálló voltam, hétvégente hazajártam, akkor meghallgattam a szokásos vérszívását, majd visszautaztam.

Annyit kell még rólam tudni, hogy küzdősportra jártam, továbbá heti ötször edzőterembe. Ezt azért írtam le, mert a későbbiekhez szükséges.

 
Körülbelül augusztus óta szépen lassan pokollá vált az életem. Két éves kapcsolatom szakadt meg, mert a barátnőm, miután írtam neki egy diétás étrendet, és lefogyott (egyáltalán nem volt kövér, inkább csak teltkarcsú) nemes egyszerűséggel lecserélt egy audis gazdag srácra.
Az élet ment tovább, új lakótársam lett közben, próbáltam szakdolgozatot írni, a fősulin egy csoporttársammal közelebb kerültünk egymáshoz.
 
És itt indult el a lavina, a barátaim szépen elkezdtek összeköltözni a barátnőikkel, egyre kevesebbszer tartottuk a kapcsolatot. Mondanom sem kell, hogy ők már kereső „felnőttek” lettek, míg Én továbbra is csak a főiskola mellett dolgoztam.
 
Decemberben a csoporttársammal is hajszál pontosan ugyanabba a cipőbe léptem bele, mint az exbarátnőmmel. Szintén miután párductestű lett a rengeteg edzés és diéta miatt, megszakította velem a kapcsolatot. De annyira, hogy úgy elmegy mellettem köszönés nélkül, mintha soha nem is ismertük volna egymást. A lakótársam lelépett, természetesen nem kevés tartozást halmozva fel közben, amit most nekem kell nyögni. Apám megállás nélkül veszekszik velem, hogy miért nem vagyok hajlandó hazaköltözni, mikor már rég végeznem kellett volna a főiskolával. Minden héten ugyanaz a szöveg, nem edzeni kell hanem dolgozni, munka után ha elmegyek a haverokkal miért mész el már megint, nem kell velük találkozni, ha van barátnőm nem kell vele találkozni, majd ráér amikor nincs munka. Félreértés elkerülése végett saját vállalkozása van, és mindent velem csináltat. Nem büdös a munka, de például nyáron a heti 7 nap 18 órában azért az sok. 25 éves vagyok, de még mindig kerülöm, és próbálom a lehető legrövidebb időt a környezetében tölteni. Gyerekkorunk óta terrorban tart engem és a húgomat. Egyfolytában ellenőriz mindennel, és ha valami nem úgy van, ahogy ő gondolja, akkor biztos hazudok, és átverem. Nem mondok neki már semmit, egyszerűen kitalál dolgokat, amiket elhisz és emiatt üvöltözik velem
 
A volt lakótárs tartozása és a közben folyamatosan érkező számlák miatt egyszerűen már edzeni sem tudok lemenni. A napi 3 zsemle kategóriáját tartom, és suli mellett éjszakára járok dolgozni, miközben a körülöttem lévő emberek épp lakást vagy kocsit kapnak vagy vesznek. Úgy érzem kezdek megőrülni, mindenki akinek eddig segítettem, az most elfordult tőlem, kb a heti egyszeri mizu hogyvagy szintű beszélgetések lettek a barátságokból.
Az említett lány miatt is szintén teljesen a padlón vagyok, továbbá az anyagi kilátástalanság és az úgynevezett egyedüllét, annak ellenére, hogy rengetegen vesznek körül.
 
A problémáimat soha nem szoktam elmondani senkinek, inkább mindig magamban tartok mindent. Viszont az utóbbi hetekben egyszerűen nem bírom, próbálom a jópofát vágni a környezetemnek, nem mutatni ebből az egészből semmit, de úgy érzem, hogy kezdek belezavarodni. 2 méter és kb 110 kiló vagyok. A rengeteg edzés miatt, amit régebben rendszeresen csináltam, nem épp egy kis darab ember vagyok, ennek ellenére az utolsó 40 kilós kisfiú is a környezetemben rajtam köszörüli a nyelvét, ami szintén egy olyan mértékű dühöt vált ki belőlem, amit csak nagyon nehezen tudok magamban tartani, annak ellenére, hogy általában nem szoktam felvenni az ilyet.
 
Nem egyszer észrevettem már magamon, hogy kezdek megzavarodni, főleg amikor épp eladó lakást vagy kocsikat nézegetek, mikor még kifizetetlen csekkek hevernek az asztalon, annak ellenére, hogy nem én tehetek róla, hogy ilyen anyagi helyzetbe kerültem. Mindig a spórolós, tartalékolós típus voltam, a barátaim viszont sosem, és most nekik bejött az élet, én meg pofára esek lassan minden téren.
 
Az emberek lassan észre sem vesznek… továbbá zavar, hogy mindenki kihasznált, akiben eddig megbíztam…
Mit tehetnék ebben a helyzetben?
 
Üdv:
Péter

 

 
Kedves Péter!
 
Mivel az utóbbi időben több csalódás is érte, azt gondolom, már életének azokat a területeit is kedvezőtlenül látja, amik rendben vannak. Még szenved a szakítás miatt, és mintha ez nem lenne elég, adósságok is nyomasztják, amiket másvalaki halmozott fel. 
 
Ugyanakkor végzi a főiskolát, ami nyilván előbb-utóbb véget fog érni. Akkor majd több pénzt is tud keresni, ezen keresztül az apja megjegyzéseinek is csökken a súlya. Úgy látom, bosszantja, hogy mások jobban élnek, akik kevesebbet tettek le az asztalra. Nos, ez most ilyen időszak, részben az élethelyzet miatt (az iskolával ezt vállalta - ez egy befektetés, fogja fel úgy), részben a lakótárs miatt. A részleteket nem ismerem, de ha most Önnek kell kifizetni az ő tartozásait, akkor feltételezhetően naiv volt - nem baj, legközelebb nem lesz az.
 
Ami a partnerkapcsolatokat illeti, nekem szemet szúrt, hogy mindkét hölgy Ön mellett edződött meg, illetve fogyott. Javaslom, próbáljon másfajta szerepet betölteni jövőbeni partnere életében, nem annyira egy trénerét, hanem inkább helyezze a hangsúlyt az érzelmi összecsiszolódásra, és éreztesse vele, hogy úgy szép, ahogy van. A részletek ismerete nélkül nem tudom, elsősorban a lányból vagy Önből fakadt a változási/változtatási igény (legvalószínűbb, hogy Ön talált egy önmagával elégedetlen partnert, ő pedig egy, az átalakulásban készségesen segédkező férfit), de nem szerencsés, ha egy párkapcsolat valaki átalakításáról szól, mert érthető, hogy a projekt végével az illető kilép. Egymást erősíteni lehet, sőt kell is, csak ne csapjon át az erősítés valamiféle "átalakító showba". Ez nem mélyíti el a kapcsolatot, csak rövidtávú sikereket ad mindkét félnek, ami azonban egy idő után már nem fokozható. 
 
A barátok eltűnésére csak utalást tett, pedig ez meglehetősen fontos. A jó emberi kapcsolatok segítenek legtöbbet a nehéz időszakokon való túljutáson. Ha a régi barátok valóban nem elérhetők, próbálkozzon új kapcsolatok kialakításával. Én a régiek kapcsán sem adnám fel olyan könnyen. 
 
És végül: javaslom, hogy ne az elért anyagiakkal mérje magát, hanem az okozzon jó érzést, amit megtesz önmagáért. Legyen ez bármi: munka, tanulás, emberi kapcsolatok ápolása, és, ha majd visszatér az életébe, a sport.
Cz. K.

 

családi fotózás: gyermekfotózás, babafotózás profitól | Operatőr-bérlés Videófelvétel készítés | Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)