Felébredni sincs kedvem
42 éves vagyok annyi problémám van hogy talán egy délután is kevés volna hogy elmondjam nem találom evilágban a helyem nincs munkahelyem nincs jó anyagi helyzetem minden felborult 4 gyermekem van a legkisebb 3 éves ő ad meg valami kis reményt az életemnek miben kapaszkodjam meg hisz valamikor meg felébredni sincs kedvem sos
Jenő
Kedves Jenő!
Azt sugallja a levele, hogy kétségbe van esve. Jó, hogy a kisgyerek erőt ad ebben a helyzetben. Az anyagi és munkahelyi problémák megoldása nyilván lassú, türelmet, időt igénylő, ami viszont azonnali segítség, hogy gondolja át, kikre támaszkodhat, kik vannak Ön körül, ki az, akivel együtt viszi ezeket a terheket. Nehéz helyzetekben az ember hajlamos beszűkült állapotba kerülni, ahonnan az egyébként létező támaszok már nem látszódnak, vagy csak nagyon homályosan, és csak a nehézségek tűnnek konkrét, objektív, megkérdőjelezhetetlen tényeknek.
A másik fontos feladata ebben a helyzetben, hogy gondolja végig, mik azok, amelyek miatt megéri, érdemes Önnek küzdeni, talpon maradni. Egyet írt is. Jó, ha ezeket tudatosítja magában, reggel, ébredéskor felsorolja magának.
