Kérdezz - felelek

Egy orvos válaszol rovatban Pszichológust javasoltak. Fura, vagy lehet hogy nevetséges problémával fordulok önhöz.

Igazság szerint nem is tudom, hogy kihez fordulhatnék.

A problémám az, hogy túl nagy a szexuális étvágyam, illetve nem az a baj, hogy sokszor szeretném, hanem hogy szinte minden nővel szeretnék, akivel találkozom. Mivel feleségem van, ez nem jöhet szóba.

Tavasszal volt egy un. magas kasztrációm, egyik herét eltávolították,hererák miatt, akkor szóba került, hogy mindkét here eltávolításakor a vágy elmúlik. Ezen gondolkodom,hogy ezt kellene tenni. Hülyeség?

Elnézést az őszinte, szókimondó levélért.

Már tini koromban voltam pszichiátrián aztán a későbbiekben is többször mikor eljutottam odáig,hogy nem megy tovább nem tudom a feszültséget stb.elviselni akkor mindig csináltam valami olyat amivel felhí­vtam magamra a figyelmet de leginkább azt mondanám ami kizökkentett az addigiakból.Szedtem gyógyszereket,több öngyilkossági kísérletem volt és voltam drogfüggő, illetve most is az vagyok csak absztinens 7.éve. Nem ragozom tovább,most is vannak problémáim bár az elmúlt eseményekből tanulva jobban kezelem és edzem magam folyamatosan de még mindig állítom, hogy ha egyszer egy önismereti személyes tréninget megcsináltak volna velem elkerülhető lett volna sok minden probléma.Nem ragozom tovább,sajnos nekem nincs pénzem bár lenne akkor kevesebb gondom is lenne.

31 éves férfi vagyok. 8 éve volt utoljára párkapcsolatom, és valamilyen okból kifolyólag nem tudok(akarok?) ezen az állapoton változtatni.

Az ismerősök döbbenten kérdezik, hogy miért nincs barátnőm, amire csak annyit tudok válaszolni, hogy ha megtudom, akkor ő lesz az x. akinek megmondom.

Előzmények: Nagyon introvertált gyerek voltam (a szüleim nem nagyon foglalkoztak velem; ráadásul egy kis faluban nőttem fel). Mondhatni elég független életet éltem, és magamra voltam utalva.

14 éves koromban kollégiumba kerültem, ahol a serdülőkorom tanulással, beilleszkedéssel, szocializálódással telt. 9 év kollégium, tanulás, és \"szórakozás\" után költöztem Pestre, mint friss diplomás.

Ekkor ismerkedtem meg második barátnőmmel, akivel 1,5 évet éltem együtt (első kapcsolat egy 3 hónapos távkapcsolat volt, és egyiket sem én kezdeményeztem).

A szakítást követően próbáltam új kapcsolatot kialakítani, de csak kudarcok értek, amiknek következtében lassan jöttek a pótcselekvések: munka, mindenféle sport, olvasás...
Az évek során volt néhány lány barátom, akikkel kapcsolatban később kiderült, hogy többek is lehettek volna, de az nekem akkor eszembe sem jutott!

Ha valakivel \"randiztam\", akkor a kézfogáson túl nem jutott a dolog (vagy addig sem).

Fogalmam sincs hogyan léphetnék tovább...
Tudsz valamit javasolni?

Üdv,
Laci

A problémám a következő. Mérhetetlen nagy vágyat érzek az édességek elfogyasztására. Most már minden nap fogyasztok süteményt, kekszet, vagy bármit, ami édes. Újabban nincsennek barátaim, ha ez számít. Itthon vagyok a kisbabámmal, nem sok időm van odafigyelni a megfelelő táplálkozásra és időm sincsen sportolni, mint régebben. Ha édesanyám meglátogat minket, akkor különösen kívános vagyok. Valószínű valamilyen gyermekkori trauma okozza az édesség utáni sóvárgásomat? Édesanyám sokszor megengedte este is a palacsintát, fánkot, süteményt (fő étkezés helyett). Most 29 éves fejjel küzdök az ellen, hogy édességeket egyek, hogy mire a pici fiam nagyobbacska lesz, ne legyek neki rossz példa. A férjem egyáltalán nem eszik édességet.

Az én problémám, hogy bulikban csak alkohollal tudok ellazulni. 19 éves vagyok, szeretek bulizni, de kell egy-két pohár bor, addig nem érzem jól magam, feszült vagyok, nem tudok feloldódni. Ez normális?

H.

Sógorom s egyben jóbarátom ügyében írok magának. Mindketten negyvenes éveink elején járunk, jó évtizede ismerjük egymást. Sosem volt egy kiegyensúlyozott, harmonikus ember, néha jött a dilijeivel, azzal is volt hogy fenyegetőzött, hogy felakasztja magát. Azt hittem, ezeknek a durva dolgoknak már vége. Született két kisgyerekük, egy lány és egy fiú, s úgy látszódott, Laci magára talált. Ki vagyok akadva, mert idestova fél éve minden elölről kezdődött! Tegnap éjjel felhívott hajnali kettő után, részeg állapotban, s azzal fenyegetőzött, megöli magát, mert semmi értelme az életének, hiába van meg mindene, nem tud boldog lenni. Mondtam, hogy ne hülyéskedj Lacikám, ott a gyönyörű családod, a szép feleséged, ,meg a gyerekek, akik imádnak! Ő csak bőgött. Valahogy lebeszéltem, lefeküdt aludni, s ma kaptam tőle SMS-t, hogy bocsánat a tegnapiért, felöntött a garatra, azért volt minden. 

Szerintem az alkohol csak kihozta belőle, ami ott volt rég óta. Nem tudom, hogy tudnék neki segíteni, nehogy beváltsa ígéretét, s megölje magát. Én elveszteném a jó barátom, a húgom a férjét, és mi lenne a pici gyerekekkel! Nem mehet ez így tovább!

Tisztelettel:

András

Kedves Karolina!