Kérdezz - felelek

Nem tudom jó helyre fordulok-e a problémámmal, de ha tud segíteni, vagy van ötlete hova fordulhatnék kérem segítsen. A probléma igazából anyukámmal van. Idén lett ötven éves és egy ideje figyelem a viselkedését, amiből arra következtetek, hogy lehet valami baj van. Mi 3-n vagyunk testvérek, a nővérem 6 éve elköltözött már, abban az évben amikor apukám is elment (egy másik nőhöz). Anyukám látszólag megnyugodott, mert már elég rossz volt a kapcsolatuk. Azonban Édesanyám befordult, nem járt el sehova, nem maradtak barátai, vagy nem volt kíváncsi rájuk apukám miatt, ezt nem tudom. Ez azóta sem változott, sőt szerintem csak rosszabb lett. Sajnos eléggé pesszimista anyukám és ez a dolog talán csak rontott a helyzeten. Úgy tűnt mintha egyre csak fáradékonyabb lenne, de mára odáig fajultak a dolgok, hogy reggel felkel, elmegy dolgozni, hazajön délután, eszik valamit és leül tv-t nézni. Ebből leggyakrabban az lesz, hogy este 7 órakor már alszik a nappaliban és nem is nagyon kel föl reggelig. (Elnézést amiért ilyen részletesen írom le a problémát, de nem tudom melyik részlet lehet fontos). Hétvégéken is ez a helyzet szinte csak eszik és alszik, mintha vegetálna. Már egy ideje takarítani sem szokott, csak dolgozni jár, ez tölti ki a napja érdemi részét. (Egyébként 8 órás munkarendben dolgozik egy irodában). Próbáltam életet "verni" belé, de soha semmihez sincs kedve, mondván fáradt. Nem tudom mit tehetnék, hova fordulhatnék, vagy hogyan vehetném rá arra, hogy belássa ez így nem mehet tovább, és forduljon orvoshoz, amit szinte sosem tesz meg. Nem tudom mekkora lehet a baj. Elég ha én tudnék tenni valamit, vagy ez inkább már orvosi eset? Elég lenne neki valami homeopátiás, gyógynövényes hangulatjavító, élénkítőszer? Vagy inkább vigyem orvoshoz, ha igen tud javasolni valamilyen szakembert, vagy kezdjük a háziorvosnál?

Kedves Karolina, depresszió ellen mit tanácsol? Üdv.

Van-e valami jó tippje, hogy vegyem rá barátnőmet, forduljon pszichológushoz? Neki ez ciki, ugyanakkor ő is tudja, hogy rászorulna. Az önértékelése a béka feneke alatt van, amit megdobott még egy egészségi trauma, plusz egy szakítás. Egy fogamzásgátló miatt meghízott és kiütései lettek (legszívesebben leírnám a nevét, hogy senki se próbálkozzon vele, de gondolom úgyis kimoderálná). Nem emiatt szakítottak, de pont rosszkor jött, egy időben ezzel a másik bajjal. Én nem tudok neki eléggé segíteni, el kéne mennie szakemberhez. Legalábbis szerintem. Hogy lehet az ilyen félősöket rábírni, hogy megtegyék a szükséges lépéseket? Köszönöm, Adél (Ez nem az igazi nevem.)

20 éves lány vagyok. Remélem nem fog kinevetni. Tudom hogy súlyosabb problémákkal is élnek emberek, de nekem tényleg gondot okoz, ami miatt írok. Kamaszkorom óta büdös a lábam, hiába fürdök és használok mindenféle kozmetikumot a leplezésére. Azonnal mosdás után még nem az, de pár óra múlva már lehet érezni ha leveszem a cipőm. Ez a probléma megmérgezi az életem, kerülöm az olyan szituációkat ahol le kell vetni a cipőt. Most van egy kezdődő kapcsolatom, eddig sikerült megoldanom hogy ne bukjak le. Így nyáron könnyebb mert nyitott cipőben járok és akkor nem annyira van gond, vagy nem olyan feltűnő. De előre félek, mi lesz ha jön az ősz. Nem akarom hogy a lábamról szóljon az életem, de fogalmam sincs mit tehetnék. 

 Kedves Karolina!

"Lelki segítség" című blogjáról az iwiwen, az önismereti forumból értesültem.

Örömmel töltött el, amikor olvastam írásait ...

Tetszik a pszichológus alapfeladatát jól kifejező megfogalmazása :

"Az alázatot tartom hivatásom lényegének: a pszichológus kísérő, aki a klienssel tart élete egy szakaszán. Támogatja, biztatja, de nem dönthet helyette az úticélról. "

A saját életem tapasztalata is ezt mutatja.

Az önismeret gyakorlása, folyamatos továbbmélyítése, a belső világommal való őszinte szembenézés, engem is erre tanított ...

Hosszú idő telt el, amíg egy Önhöz nagyon hasonló elveket valló és gyakorló szakemberrel találkoztam, aki biztonságos háttért jelentett számomra, és így az egyensúlyi állapotomra való újra rátalálásban is sokat segített ...

Az igazi küzdelmet persze önmagamban kellett megvívni, a korábbi kellemetlen mélybe nyomott élményeimet újra megtalálni a tudatalatti rétegekben ... újra átélni - átérezni az egykori eseményt, és gyakran újabb lelki fájdalmakat is átélve helyéretenni önmagamban. Így alig, vagy egyáltalán nem okozott számomra többé ismeretlen eredetű, kezelhetetlennek tűnő lelki zavarokat!

Jelenleg, - egy évtizede - , már önmagamban létezik a biztonság. Képessé váltam a saját életem - sorsom kormányzására, az olykor viharokba kerülő hajómat kivezetni békésebb vizekre, ahol újra nyugalomra, egyensúlyra találok.

Köszönöm, hogy olvashattam írásait, amelyeket közelinek érzek lekemhez! 

B. András

Kedves Karolina!

Gyermekem iskolájában van iskolapszichológus, a gyermekem a tanára utasítására felkereste ezt a pszichológust, és hetente egyszer jár is hozza. Az lenne a kérdésem, hogy az én belegyezésem, az én megkérdezésem nélkül, szabad e gyermekemet szakemberhez küldeni, és nem furcsa e ez a helyzet, hogy ez a pszichológus engem nem keres, velem nem akar beszelni, csak a gyerekkel?

Üdv: Vera

Kedves Pszichológusnő!

Azért ragadtam klaviatúrát, mert olvastam a halálról szóló blogbejegyzését. Nekem az a problémám, hogy mindenféle fertőzéstől nagyon félek. Szerintem nálam nem halálfélelem az ok, mivel olyan betegségekre is kiterjed ez, amik általában nem halálosak. Idegesít, ha köhög a pénztárosnő, és nem tudom elkerülni, hogy érintkezzünk fizetéskor. Nem szép dolog, de nagy ívben kerülöm a hajléktalanokat, mert fertőző gócot látok bennük. Maga szerint beteg vagyok?
Köszönöm válaszát.

Vivien