Kérdezz - felelek

Hogyan segíthetek barátomon,akit elhagyott a párja. Távol van tőlem, és még nem igazán ismerem,így nem igazán tudom hogy mivel segitsem át ezen a dolgon,vagy mit írjak neki, mert csak msn-en tudunk kommunikálni!Mit írjak neki,vagy inkább ne is jelentkezzek nála egy darabig? Nem bizik az emberekben, és nagyon szerette a lányt! Mit tegyek most? Kérem,segitsenek,hogy segithessek!! Várom mihamarabbi válaszukat!

Ez egy nagyon bonyolult, és nehéz dolog, amiről szeretnék most \"beszélni\".
Kezdem az elején...

Jelenleg 19 éves vagyok, 17 éves koromba megtetszett egy fiú (nevezzük őt Illésnek), aki akkor 16 éves volt. Az elején még csak tetszett, de idővel bele is szerettem, majd eltelt egy év és összejöttünk. De csak pár hónapra. Szakítottam vele, mert úgy éreztem nem ad ebbe a kapcsolatba apait anyait. A szakításunk után 2 hónappal már együtt buliztunk. Minden bulin mi egy párnak számítottunk. Majd kis idővel lefeküdtünk egymással. Nem volt olyan hű, de nagy szám, de mégis annyira-annyira jó volt vele lenni úgy is... A bulin kívül mi nem jártunk. Nekem ez nem volt jó. Neki... hát nem tudom... és elegem lett ebből is, úgy döntöttem, hogy keresek egy normális pasit. Találtam is egy pasit, de nem normálisat. Vége is lett ennek a kapcsolatnak 1 hónapon belül és mentem is vissza Illéshez. De megint nem mentünk semmire. Úgy éreztem újfent, hogy még kisfiú. Ezért megint kerestem egy pasit, ő a jelenlegi párom (nevezzük őt Pongrácnak). Lassan egy éve vagyunk együtt. De volt 2 hónap szünet. Aminek sok oka van: 1. Illés, mert még mindig nem tudom elfelejteni 2. Pongrác anyukája, aki még mindig azt hiszi, h Pongrác 2éves kisfiú.

Kérdésem a következő lenne.
ön szerint miért nem tudom elfelejteni Illést? Mert van amikor szeretném. Van amikor meg úgy érzem megcsalom lelkileg Pongrácot, mert szeretem még mindig Illést. Milyen kimenetele lehet jelenlegi kapcsolatomnak? Mit tegyek? Segítsen

Kedves Karolina!

24 éves fiú vagyok. Fiatal korom ellenére rendkivül jól fizető és megbecsült munkát végeztem. azonban tavasz óta egyszerre omlott össze körülöttem minden. Elváltak szüleim, elhagyott a barátnőm (mindketten gondolkoztunk már egy ideje az együtt vagy külön folytatáson) és véget ért a munka amire méltán büszke lehettem.

Amitóta ezek a nagy változások végigmentek az életemben nem találom a helyemet a világban. Sokszor érzem magamat lehangoltnak. elkezdtem futni 5-10-15 km-eket fogytam jó pár kilót. Nehezen szokom meg, hogy egyedül élek.
Alvással gyakran van próblémám.

Barátok haverok közül mondják hogy esetleg szakemberhez kellene fordulnom.

Ön mit tanácsol?

Ervin

26 éves lány vagyok, az a bajom, hogy nekem mindig ugyanúgy érnek véget párkapcsolataim. Mialatt velem van a pasim, megismerkedik valaki mással, és azzal összejönnek. Magyarul rajtam keresztül találják meg a nagy Őt. Volt hogy konkrétan rajtam keresztül, tehát hogy barátnőmmel jött össze a fiúm, de volt hogy nem ismertem a lányt. De mintha én serkenteném, hogy hirtelen felnyíljon a szeme a fiúknak, és meglássák a nagy őt, aki nem én vagyok. Ebből már nagyon elegem van. 

Lili

Van-e valami jó tippje, hogy vegyem rá barátnőmet, forduljon pszichológushoz? Neki ez ciki, ugyanakkor ő is tudja, hogy rászorulna. Az önértékelése a béka feneke alatt van, amit megdobott még egy egészségi trauma, plusz egy szakítás. Egy fogamzásgátló miatt meghízott és kiütései lettek (legszívesebben leírnám a nevét, hogy senki se próbálkozzon vele, de gondolom úgyis kimoderálná). Nem emiatt szakítottak, de pont rosszkor jött, egy időben ezzel a másik bajjal. Én nem tudok neki eléggé segíteni, el kéne mennie szakemberhez. Legalábbis szerintem. Hogy lehet az ilyen félősöket rábírni, hogy megtegyék a szükséges lépéseket? Köszönöm, Adél (Ez nem az igazi nevem.)

28 éves vagyok, 8 éve van szexuális életem, de már korábban is tudtam, hogy leszbikus vagyok, mindig is nőkhöz vonzódtam. Két éve az akkori barátnőm enyhe nyomására belementem egy hármasba, ahol a harmadik egy fiú volt, nem volt rossz, de különösebben jó sem. Aztán tavaly nyáron szakítottunk, nagyon elkeseredtem, és a nyár végén összegabalyodtam egy nálam 16 évvel idősebb férfival. Érzelmileg nem érintett meg, inkább csak a hiúságomat legyezgette, és valamennyire helyre rakta az önbizalmam. Számomra érthetetlen módon lett vége, egy szép napon nem vette fel többé a telefont. Hallomásból ismertem ezt az eljárást, de nem gondoltam, hogy felnőtt emberek is alkalmazzák.

Azóta megismertem egy lányt, azt hiszem eléggé belehabarodtam, kiegyensúlyozott, vidám a kapcsolatunk. Leszámítva egy félmondatát, hogy ő nem szeretne biszexuálissal járni... Speciel én nem tartom magam annak, de az elmúlt két évet tekintve bárki más joggal mondhatja rám ezt.

Ezzel kapcsolatos a kérdésem: ki dönti el, hogy milyen szexuális csoportba tartozunk? Az számít, hogy én minek tartom magam, vagy ami kívülről látszik? És normális az, hogy valaki a szakítás után (mondjuk így) nem viselkedik teljesen beszámíthatóan? Vannak arra nézve praktikák, hogy kétségbeesésünkben ne csináljunk hülyeségeket?

Nem hiszem, hogy ez a kérdéskör túlságosan sok embert érdekelne, meg mostanában sokaknál kiveri a biztosítékot, ha valaki meleg, így nem ragaszkodom minden áron ahhoz, hogy kitegye a honlapjára. :)

Köszönöm:

m.

Kb. fél évig jártam egy fiúval. Most szakított velem, mert nem volt szerelmes. Én még sosem voltam szerelmes, s ebben az esetben sem tudtam eldönteni, mi a helyzet.