Amit én konstruktív kritikának szánok, azt mások sértésnek veszik
Én lepődöm meg legjobban, hogy most írok egy pszichológusnak, egyáltalán nem terveztem, csak véletlenül keveredtem a honlapjára, és gondoltam, miért ne. Hiszen van problémám, nem is kicsit. 31 éves nő vagyok, és a kollégáimmal való együttműködésben vannak zökkenők. Lehet, hogy az én hibám is, de nem tudom a megoldást így sem. Az a gond, hogy amit én konstruktív kritikának szánok, azt ők sértésnek veszik. Például múltkor a kolléganőm nem végzett el időben egy feladatot, ami előfeltétele lett volna az én munkámnak (hosszú lenne pontosan leírni, egy adatbázis elkészítéséről van szó). Érthető, hogy erre én megjegyzést tettem. Annyit mondtam csak, hogy nem tartom korrekt eljárásnak ezt, mivel nekem lesz kellemetlenségem az ő felelőtlenségéből. Erre megsértődött, azzal érvelt, hogy ne higgyem, hogy én tökéletes vagyok (nem hittem), és a végén majdnem sírt, pedig nekem nem az volt a szándékom, hogy sértegessem őt. Ön szerint lehetséges ezeket a helyzeteket valahogy elkerülni? Nekem már nincs ötletem: higgye el, én nyugodt hangon beszéltem vele, legalábbis eleinte.
