04
27
2011

Mit tudnánk tenni, hogy felfogja ésszel: muszáj iskolába járnia

Van egy lassan 9 éves, második osztályos kisfiam, akinek az iskolai magatartásával vannak komoly problémák. Már voltunk nevelési tanácsadóban, az igazgatói irodában, beszélgettünk a tanító nénikkel, de nem sikerült kitalálnunk, mit tegyünk, hogy az én otthon átlagos, normális fiam, az iskolában órán azt csinálja amit a tanítónéni mond, és ne harcoljon az iskola és az iskolai órák rendeje ellen.

Folyamatosan érkeznek rá a panaszok, hogy öntörvényű, szófogadatlan, unja, utálja az iskolát, és ezt ki is nyilvánítja. Ha valamin felbosszantja magát, azt a többieken vezeti le, pl megveri őket. Ugyanakkor ugyanazokkal a tanárokkal, gyerekekkel egy osztálykiránduláson, színházban, szülinapon nincsenek ilyen problémái.

A nevelési tanácsadó szerint nem vesszük elég komolyan az iskolai viselkedését a gyereknek, ami szerintem nem igaz, kifejezetten büszke vagyok rá, hogy következetesen neveljük a gyerekeinket. Az igazgatónő szerint túl szigorúak vagyunk, biztosan elhanyagoljuk, és 2-3 év múlva lesz egy teljesen kezelhetetlen gyerekünk. Rendszeresen elbeszélgetünk (elordibálok, lenyugszom, beszélgetünk) a gyerekkel arról, hogy ha már okos, jó tanuló, akkor ne rontsa el az iskolai életét azzal, hogy rendetlenkedik. Annyira nem okos, hogy azért unatkozna, gyors a felfogása, matekból nagyon jó, de azért az írás és az olvasás képessége teljesen átlagos. Kérdeztem , inkább másik osztályba, iskolába szeretne-e járni, de nem volt a válasz, mert az iskolák unalmasak, ő felnőtt szeretne lenni.

Én lány létemre rém verekedős gyerek voltam, de a tanárok tekintélyét nem kérdőjeleztem meg, az órákat nem zavartam, és idővel a verekedős hajlamom is magától elmúlt.

Ön szerint mit tudnánk tenni, hogy felfogja ésszel: muszáj iskolába járnia, és ha már ott van, arra használja az idejét és az energiáit, hogy okosodik, gyakorol, nem pedig hisztizik, dacol, rombol?

Előre is köszönöm a segítségét!

Üdvözlettel
Judit

04
25
2011

A férjem el akarja venni tőlem a fiamat

Kedves Karolina!

Lassan 26 éves nő vagyok és van egy 2 éves fiam. Párommal ma úgy néz ki véget ért a kapcsolatunk. Sajnos a fiammal védekezik és elakarja vetetni tőlem. Képes a hazugságokra is,hogy bejelenteti magát, hogy munkája van sőt, hogy háza is csak, hogy ő kapja meg a gyereket. Sajnos több hülyeséget követtem el az életemben így nem kapok erkölcsit és felfüggesztés alatt álok így nem tudom,hogy van-e esélyem munkahelyre. Szüleim nem tudnak segíteni. Kihez tudok fordulni, mert már teljesen megbolondulok és félek,hogy netán feladom az életemet. Mert ha elveszi a fiamat minek éljek.Köszönöm a választ előre is.

Anita
04
13
2011

Mérhetetlen nagy vágyat érzek az édességek elfogyasztására

A problémám a következő. Mérhetetlen nagy vágyat érzek az édességek elfogyasztására. Most már minden nap fogyasztok süteményt, kekszet, vagy bármit, ami édes. Újabban nincsennek barátaim, ha ez számít. Itthon vagyok a kisbabámmal, nem sok időm van odafigyelni a megfelelő táplálkozásra és időm sincsen sportolni, mint régebben. Ha édesanyám meglátogat minket, akkor különösen kívános vagyok. Valószínű valamilyen gyermekkori trauma okozza az édesség utáni sóvárgásomat? Édesanyám sokszor megengedte este is a palacsintát, fánkot, süteményt (fő étkezés helyett). Most 29 éves fejjel küzdök az ellen, hogy édességeket egyek, hogy mire a pici fiam nagyobbacska lesz, ne legyek neki rossz példa. A férjem egyáltalán nem eszik édességet.

04
02
2011

Megkérdezésem nélkül, szabad-e gyermekemet pszichológushoz küldeni?

Kedves Karolina!

Gyermekem iskolájában van iskolapszichológus, a gyermekem a tanára utasítására felkereste ezt a pszichológust, és hetente egyszer jár is hozza. Az lenne a kérdésem, hogy az én belegyezésem, az én megkérdezésem nélkül, szabad e gyermekemet szakemberhez küldeni, és nem furcsa e ez a helyzet, hogy ez a pszichológus engem nem keres, velem nem akar beszelni, csak a gyerekkel?

Üdv: Vera

03
27
2011

A gyerekhez miért kell összeházasodni?

Kedves Karolina

Ön nőként jobban értheti barátnőmet, én legalábbis lassan feladom. Én egy szabadelvű, nyitott gondolkodású lánnyal jöttem össze, akit nem érdekelnek a formaságok. Öt éve élünk együtt, eddig jó volt neki házasság nélkül. Mostanában szóba kerül a gyerekvállalás, és azóta egyre gyakrabban célozgat esküvőre. Nem fér a fejembe, ha tudtunk együtt élni papír nélkül, a gyerekhez miért kell összeházasodni! Az én szüleim elváltak, így tudom, hogy ez az intézmény nem tartja össze a kapcsolatot. Mondja, maga érti ezt?!
Hálás leszek, ha megvilágítja nekem!

Tisztelettel:
H. Endre

03
24
2011

Elkerülő kötődés

 Kedves Karolina!

A kötődéselméletről olvastam egy rövid értekezést, amelyben az elkerülő kötődés rész különösen felkeltette az érdeklődésemet. Egy mondat értelmezésében kérem a segítségét. Szó szerint idézve: "Összefüggést találtak a gyermek születéskori temperamentuma és a későbbi elkerülő kötődés között is, nyilvánvalóan egy nehéz temperamentumú gyermekkel nehezebb jól bánni is."

A kérdésem erre a "születéskori temperamentum" kifejezésre vonatkozik. Kérem, írjon róla pár szóban!

Köszönettel:
Sz. Gábor

03
24
2011

Másfél éves kisfiam az ágyunkban alszik velünk

 Kedves Karolina!

Én is szülőként kérdezem önt! Másfél éves kisfiam az ágyunkban alszik velem és a férjemmel. Nekünk (mindhármunknak) így jó. De szüleim és férjem szülei rendszeresen megjegyzéseket tesznek, kifejezik rosszallásukat. Ez amiatt is vicces, hogy anyósomék és az én szüleim egyébként nincsenek túl jóban, és mentalitásban sem hasonlítanak, de úgy látszik, ebben a kérdésben nagyon egymásra találtak. A fotóján úgy látom, ön elég fiatal: kíváncsi lennék, ma mi a pszichológia álláspontja.
Előre is köszönöm:
Hajnalka

családi fotózás: gyermekfotózás, babafotózás profitól | Operatőr-bérlés Videófelvétel készítés | Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)