Kérdezz - felelek

A nővéremmel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Most 22 éves és az utóbbi időben nagyon megváltozott. Egy éve lakik újból itthon. Érettségi után egyetemre ment és albérletben lakott, aztán otthagyta. Az egyetemről annyit, hogy eleinte imádta, alig láttuk 3 évig, mert nem járt haza, csak karácsonykor, meg nyáron 1-2 hétre.(messzebb lévő városban volt az egyetem). Aztán hirtelen bejelentette, hogy nem fejezi be és hazaköltözik. Most meg azt mondja utálta az egészet.

Pár hónapja megláttam őt, amint magában beszél, de úgy mintha ott lenne valaki. Bár nem volt ott senki, ő teljesen úgy viselkedett. A beszéde is fura. Régen nagyon sokat beszélt, ő volt a család okoskája. Olyan szöveget nyomott, hogy csak néztünk mi van, semmit nem értettünk belőle. Tudományos és filozofikus volt. Mindent meg tudott magyarázni. Most meg alig beszél és akkor is nagyon egyszerű mondatokat használ, amiben sokszor hibázik. Egy éve mióta itthon van, nem megy sehova. Nem találkozik a barátaival, nem bulizik, egész nap a szobájában van. Egy héten 1-2 alkalommal bébiszitterkedik, de semmi más kapcsolata nincs emberekkel. Mikor rákérdeztem erre, azt mondta, hogy az egyetem alatt folyton csak bulizott, meg egész nap társaságban volt, ezért most jó neki így „elvonultan”.

Elhívtam egyszer vásárolni és furán viselkedett a boltban. Mindenkit óvatosan végigmért, szemlélte az embereket. Az utcán feszült volt, végig lehajtott fejjel ment. Azóta hívtam még, de nem akart többet jönni. Anyukámnak mesélt pár különös élményéről, amire én azt mondanám hallucinált. De az a helyzet, hogy a családom nagyon spirituális beállítottságú, éppen ezért mert könnyedén mesélni ilyenekről és anyukám elő is állt neki valami spirituális magyarázattal (biztos átlátott egy másik dimenzióba meg ilyenek). Alvásproblémái is vannak. Ez már több éve. Nem tud aludni éjszaka. Azt mondja képtelen elaludni sötétben. Napközben alszik pár órát. Az utóbbi időben agresszívabb is lett. Eddig csak kiabált meg sírt, ha dühös volt, most meg már dobál, tör.

Apukám egész nap nincs itthon és ők amúgy is rosszban vannak, tehát nem vesz észre semmit. Anyukám meg nem akarja észrevenni, hogy baj lehet, illetve spirituális jelenségeknek tudja be a fura dolgait. Én viszont félek, hogy másról van szó. Arra gondoltam, lehet, hogy skizofrén? Eddig ő volt a példaképem, most meg rá sem ismerek. Imádtam, jóban voltunk, most viszont ellök magától.

Mit tehetnék én? Kihez forduljak segítségért? Én még csak 14 éves vagyok, azért nem tudom, mit kellene ilyenkor tenni. Vagy feleslegesen aggódom? Lehet csak depressziós?

Amúgy az apai nagymamánk skizofrén volt (már meghalt). 2 napja anyukámmal kicsit egymásnak estek. Vagyis nagyon felidegesítette anyukámat, aki neki ment a tesómnak. Ő csak védekezett, tehát nem ő támadott és csak próbálta lefogni anyukámat. De nálunk ilyesmi még nem történt. Sosem volt még pofon sem a családban. Nagyon megijedtem és ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok érdeklődni. Nem akarom, hogy rosszabb legyen a helyzet és nagyon zavar, hogy senki nem figyel rá, senkinek nem tűnik fel semmi.  

A válaszát előre is köszönöm! 

Kinga

Ahhoz, hogy érthető legyen kis előzményt kell írnom. Egy csapat tagja vagyok akikkel nyaranta eljárunk együtt sátorozni. Itt ismertem meg jó pár éve egy fiút akivel összejöttünk és másfél évig voltunk együtt. Ennek már 4 éve, ő nem jött többet sátorozni, én viszont továbbra is minden évben jártam. Ez eddig mind szép és jó, de idén kijelentette, hogy ő is szeretne jönni. Persze a társaság többi tagja megkérdezte tőlem, hogy zavar e? De mit mondhattam volna? Mindenképpen kellemetlenül jövök ki a helyzetből.

Őszintén 2 okból nem akarom, hogy ott legyen. Ő volt az első és igazából az egyetlen barátom, voltak mások de egyik se jött komolyan össze csak ilyen 1-1 hónaposok. Ő viszont nagyon szeretett engem de én szakítottam vele, az nem is annyira fontos, hogy miért. Az egyik ok, hogy nem bírnám elviselni, hogy az az ember akinek régen én voltam a minden most úgy nézzen rám mint bárki másra, nem azért mert szeretem vagy hiányzik, csak beleőrülnék ha szembesülnöm kéne azzal, hogy nincs olyan akinek ennyit jelentenék. Pedig úgy tudom neki azóta volt egy másik több éves kapcsolata is.

A másik ok pont ebből fakad. Nem akarom "elveszíteni a szakítást" bánt a tudat, hogy én semmi komolyat nem tudok felmutatni, ez lehet, hogy röhejesen hangzik, de ez az igazság. Nem tudom mennyit számít, de szakításunk után fél évvel felhívta anyukámat telefonon, hogy van e valakim, majd rá pár napra engem is éjszaka, és közölte, hogy új barátnője van, és túl van rajtam, pár héttel később pedig részegen, hogy meg akar látogatni, persze nemet mondtam.

Hát igazából ennyi a történet. Nem tudom, hogy vészeljem át a 8 napot vele, mármint tudom, hogy nem velem fog foglalkozni, de annyira emészt az egész, hogy azt is fontolgatom, hogy nem megyek sehova. Ráadásul az utóbbi időben hihetetlen magányosnak érzem magam. Nem akarom nézni az elégedett vigyorát...

Mit tehetnék? 

Tisztelt Bujdosó Karolina!

Az ön véleménye szerint tíz éves kisfiamnak olvashatok-e Harry Pottert? Egyáltalán javasolja-e. Mondtak rá hideget, meleget.

Üdvözlettel
Sz. Anita

Egy kis segítségre lenne szükségem. A párommal 2 évig voltunk együtt. Nagyon szerettük egymást, egymással képzeltük el a jövőt. A probléma az volt, hogy a párom sajnos nem mondta el a dolgokat, amik zavarták őt, inkább magába tartotta. 2 év után ezek a terhek már annyira nyomták a vállát, hogy azt  mondta, időre van szüksége, és legyünk inkább külön. Végül elmondta, hogy mik voltak a problémái. Teljes mértékben egyet értettem velük, de persze mondtam, hogy időben kellett volna szólnia.

Az egyik találkozásunk alkalmával megbeszéltük, hogy nem keressük egymást egy ideig, majd ő egy hétre rá felhívott, később írt SMS-t azzal kapcsolatban, hogy hogy vagyok, mik történtek velem. Én ezekre reagáltam, de semlegesen. Úgy voltam vele, hogy én nem keresem, mert akkor csak összezavar. Végül egy hétre rá felhívtam, hogy találkozzunk, igent mondott. Amikor együtt voltunk, minden jó volt, nagyon sokat nevettünk, mondta, hogy várta, hogy keressem. Rosszul esett neki, hogy nem tudja mi van velem. Azt is mondta, hogy most nagyon sokáig nem akar párkapcsolatot, mert nem tudja túl tenni magát kettőnkön. Utána 4 napon keresztül felhívott, hogy mi van velem, leveleztünk is, nagyon kedves volt hozzám végig. Majd ismét én kerestem őt, hogy csináljunk közös programot, de azt mondta, hogy akkor nem ér rá, mert nagyon sok a dolga. Érezte a hangomon, hogy elég rosszul esett, de ennyibe hagytam. Pár órára rá írt SMS-t, hogy ne haragudjak rá, hogy már van más program, és hogy nagyon sajnálja.

Nem tudom mire vélni a cselekedeteit. Ha azt mondja, hogy miattam nem képes új párkapcsolatba kezdeni, akkor miért hív, ír? Miért hiányolja, ha én nem keresem? Amikor találkozunk miért viselkedik úgy velem, mintha randevún lennénk? Még lehet, hogy ő sem tudja mit szeretne? Mit tegyek? 

Válaszát előre is köszönöm: Anna

Segíteni szertenék, de nem tudom hogyan. Elvált fiatal nő egy kislányával, majd a férj barátjával élettársi kapcsolatban. Mindkettőjüknek hitel amit alig tudnak fizetni. A gyerek apukája ritkán, 4hetente viszi el s akkor kedvez neki. Olyankor az anya mindig maga alatt van. Újabban semmi nem jó neki. Sok a teher rajta: háztartás, gyerek munka, iskola, egy öreg szülő, hitel. Egyéb apróságok. A világra is haragszik, ha egy probléma megoldódik, gyorsan keres másikat, folyton gyötri magát, mint aki saját magára is haragszik. Nem örül, semminek, folyton aggódik. Kértem, menjünk lelki segítségért orvoshoz, hallani sem akar róla. Pár éve szorongásos betegséggel kezelték. Erről sem akar beszélni. Az apróbb problémákat is már eltúlozza, amin legtöbb ember átlép. Hogyan vegyem rá arra hogy fogadjon el segítséget?

Sajnos édesapám 1 éve halt meg szörnyű balesetben! És nagyon nehéz ezt feldolgoznunk! Hárman vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb! Van egy húgom és egy öcsém! Az öcsém nagyon nehezen viseli apa hiányát, sajnos rossz irányba halad, amit se én, se anyukánk nem tud megakadályozni! Az alkoholhoz fordult 18 évesen, nagyon agresszív és durva egy egyéniség lett, kérem segítsen, írja meg, hogy mit is tehetnénk! Kérem adjon tanácsot!!! Előre is köszönöm

Sokszor előfordul, hogy nehezen alszom el, vagy ha éjszaka felébredek, félek, hogy nem fogok tudni visszaaludni. Szervi okai nincsenek a problémának, kivizsgáltattam magam. Viszont valamiféle megfelelési kényszert tudok megfogalmazni e mögött: ha nem alszom ki magam, holnap nem leszek friss, nem tudom a helyem megállni a munkahelyemen stb.
Van-e erre valami gyógyító, figyelemelterelő technika?
Köszönöm a tanácsát!