40-éves leszek és élni szeretnék
Olvastam egy pár esetet és gondoltam én is írok, sajnos nekem is van miről. A férjem lassan három éve külön él tőlünk, magyarázván, hogy dolgozik értünk. De érdekes módon egy hölgy is belecsöppent ebben a nagy munkába. Nagyon megalázott és olyasmiket vágott a fejemhez hogy mai napig nem bírtam feldolgozni. A fiam mindent hallott, nagyon megviselték a dolgok őt is. A legnehezebb korszakába érte ez a dolog, igazi kamasz. Sokat változtunk mind hárman, de sajnos rossz oldalra. Én és a fiam próbálunk élni, de nagyon nehéz, nem így éltünk. Nehéz csonka családnak lenni. Itt a településen nincs családtagunk, aki esetleg segíthetne, vagy mellettünk lenne. Erdélyből települtünk át,sajnos sok kudarc és fájdalom ért amit ma is viselek .Próbálom túl élni a múltat és előre gondolni de mindig van valami ami megakadályoz és akkor kész. Mindennap egy túlélés számomra, mókuskerékben forgok, sajnos. Nehezen, de lett munkám is, emberekkel foglalkoznék, remélem sikerül, mert nagyon jó szakma. Sérült emberek és ott bizony helyt kell állni és csak épp egészséges emberekre van szükség. 40-éves leszek és élni szeretnék és a fiamat éppen egészségesen útnak engedni az életben. Köszönöm, hogy írhattam.
Tisztelettel: MÁRIA
Kedves Mária!
Köszönöm, hogy megosztotta történetét! Számomra az derül ki leveléből, hogy Ön számos komoly nehézséggel sikeresen megküzdött: a lakóhelyváltás másik országba megviseli az embert, a megcsalás is alaposan próbára teszi az önbecsülését, és helyt állni egyedül anyaként minden nap kihívás, különösen, ha nincs a környezetében segítség. Azt is írja, hogy változtak, nem jó irányban, és hogy nem mindig sikerül a jövő felé nézni. Ugyanakkor az derül ki leveléből, hogy mégis csak sikerült elindulni valamerre, hiszen keresett és talált munkát, és érezhető leveléből, hogy látja értelmét ennek a tevékenységnek: meg akar felelni, tudja, hogy épen és egészségesen van Önre ott szükség. Hogy emlékek formájában elő-előjönnek múltbeli témák, az természetes: a múlt is hozzátartozik mindkettőjük életéhez, nem is kell elfelejteni, csak feldolgozni, helyrerakni. Remélem, hamarosan eljön az az érzés is, hogy most már jó irányban is változtak! Sok erőt kívánok Önnek a továbbiakban is!
Üdvözlettel:
B. K.
